Csippanás, a kéz már járna, szem lesüt, az elme kába, ám nem áll meg, viszi lába, mosolyogva lép halálba. Ne mobilozz, hogyha mész!   Facepalmot nyom fenn az Isten, ennyi bolond, hittem, nincsen, mivel kell, hogy őket intsem, tenyeréből feltekintsen? Ne mobilozz, hogyha mész! Másvilágon…

- Alszik már? – kérdezte türelmetlenül Agyas Mester az irányító központot rádión. - Még nem – jött a rövid válasz, amit Agyas Mester már nem tudott szó nélküli hagyni. - És mikor fog? Már fél órája várjuk, hogy elkezdhessük a munkát! Az egész csapat itt áll készenlétben. A neuronragasztót is…

Egyik fámon Alex, másik fámon Vilmos, és, hogy ez miért is,  igen fontos hír most? Mert hogy  itt az ősz, hát fáznak, ugranának, ki kertünkbe betér, körtét uzsonnázhat!