Brummogóné Medve Rózsa,

az állatkert időjósa,

sokat nem lustálkodik ám,

februárban, másodikán,

előcammog, tömeg várja,

földre vetül-e az árnya?

vackát nem takarja dunyha,

kabátja egy medvebunda,

borult az ég, szél fúj, vacog,

sütkérezik, nap, ha ragyog,

mit vártok, legyen tél, tavasz,

a kérdés cseppet sem ravasz,

választani nem egyszerű,

hócsaták, madárdal, derű?

a közönség fejét töri,

medvénk bendőjét megtömi,

s ha ráunt a figyelemre,

vagy tovább nem dideregne,

maradékon már nem nyammog,

barlangjába visszacammog,

munkanapnak hipp-hopp, vége

elvégezte egész évre.