Itt is maszat, ott is maszat, Hű, de összekented magad, Piszkos pofika kettő darab, Tíz kicsi ujjacska kosztól ragad. Irány a mosdó, ne fordulj vissza, Szappanozz bátran, a lefolyó issza, Habhajón utazik le minden piszka, Így leszel kicsikém újra szép tiszta.

Mi történik, hogyha télen nem lesz mégse hó, Min csúszik a szánkójával majd a Télapó? Utánfutós varázsbringán járja be a Földet, Vagy egy lovas kocsival, min csengettyűket zörget, Talán egy vidám, füttyülő, pöfögő, kis gőzösön, Esetleg egy vadászgéppel, mi átszáll felhőn, ködön, Színes, hasas…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fenyő, Olyan büszke volt magára mint egy szép hercegnő, Egyedül állt a dombtetőn, karcsún és kevélyen, S elégedetten nézett szét  mind az erdőségen. Én vagyok a legszebb fa szerte a világon, Bárhová tekintek messze páromat nem…

Öreganyám sparhelt mellett kukoricát morzsol, A két csutka tánca közben barázdákat horzsol, Hullik a sok sárga gyöngyszem, lesz egy véka tengeri, S ami huncut mellépotyog, a kendermagos felszedi.    

Őszi eső nap nap után ráérősen szemerkél, Fáradt süni mindenfele téli szállást keresgél. Farakásban túl huzatos, Ez a bokor nagyon szúr, A házak közt emberek járnak, Üregben róka az úr. Lám csak, lám! De finom puha, ez a színes avarhalom, Csupa illatos levéllel…

Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Ősszel a tulipán levetkőzik szépen, Elbújik a virágágyas jó puha ölében, Összegömbölyödik az apró virághagyma, S álmodozva készül a szép, új tavaszra.  

Őszanya az erdő felett  szürke felhőn ballagott, Csiripelő madarakat s szél suhogást hallgatott, Megbotlott egy esőcseppben s kosara potty, kiborult, Belőle a sok szín festék az erdő fáira le hullt. Ijedten néz Őszanya, jaj, mi lett a vége, A sok arany, barna, bordó együtt…

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál, Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál, Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes, Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!   Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja, Hajlik az ág,…

Anya miért üres a csiga-biga háza? Talán elköltözködött egy új palotába? Ahol van sok ablak s a padlón puha szőnyeg, Amit neki szorgos kaszás pókok szőttek, Van szép nagy asztala és kényelmes széke, Hűtőjében friss, ropogós zöldborsólevélke, Meleg takarója s egy…