Akác Májusban a méhek mohón fehér fürtjén függenek, kiknek kályhája van otthon, a fájával fűtenek ha felmászol az ágára, eltépi a gatyád, messziről jött, de otthon van, nálunk már az akác.   Bükk Azt mondta a nagyapám, a dédapám, s az ük, bikkmakkot terem az erdőn, a sok szürke…

Örülök a télnek, örülök a nyárnak, friss tavaszi szélnek, őszi lombhullásnak, hogyan lehetsz bárhol, és bármikor boldog? ha a napsugarad, a szívedben hordod!                         A verset Bódi Kati varázsrajza ihlette.

Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

A gyermekkor pipacsvirág: pajtással pörgő, mosolyfaragó, széltekergető, szabadságédes, álombanjáró, fűben kuncogó, harmathempergő, szemvillanás.   Designed by Freepik

Kis palánta voltam, mit két gondos kézzel, szeretettel, kitartással, odafigyeléssel, türelemmel, jó szóval, sok-sok öleléssel, erős csemetéddé nevelgettél fel.   Köszönöm a mosolyokat, napsugár volt nekem, meséid és mondókáid friss öntöző vizem, a sok játék, tanítgatás volt az eszem…

Virágszőnyege szép, otthonom a rét, pancsolni benne jó, otthonom a tó, szárnyam hegyén a kék, otthonom az ég, erdő mélye ma zöld, otthonom: a Föld.                               Designed by Freepik  

Nap körül bolyongó óceánkék bolygó rajta tenger ember, szeméthegyet termel, nő a hegy az égig, a Nap már nem is fénylik, füstködön át les le, megmentőt keresve, ki védi meg a Földet, a lélegző zöldet, erdőt, tavat, hegyeket, ti lesztek azok,…

Az ibolyának nincsen rigolyája, hisz ropogós rigófütty uzsonnája, frissen fakadt fűszálból  faragott ágya, s selyem napsugárból szőtt áttetsző sálja, mind boldoggá teszik.  

Ugyan hajnalonként még rendesen fagyott, Tavasztündér már javában dolgozott. Rajzasztalán tucatnyi virág vázlata, madárdalkották és színes festékek hevertek mindenfelé. A kis, zöld mohapulóverbe burkolózó tündér kora reggeltől késő estig munkálkodott, hogy mindent előkészítsen rügyfakadásra. Egyik…

A tél lábán hócipő, nem kopog a jégen, aludjon csak a természet, nyugodtan és mélyen.   Tavasz lábán topánka, táncol fáról-fára, virágfüzért akasztgat, minden kopasz ágra.   A nyár lábán bőrszandál, tavak partján szalad, forróságban megpihen, zöld lombú fák alatt.   Ősz lábán…