Ákom délután fáradtan huppant le a homokozóba Viku mellé.

- Hol voltál? Egész délelőtt vártalak! – panaszkodott Viku, aki Ákommal szeretett legjobban játszani a Csigás Játszótéren.

- Elvittem mamit oviba – válaszolta Ákom büszkén.

- De hát te nem bölcsibe jársz? – csodálkozott Viku és még kerekebbre nyitotta amúgyis nagy, kék szemeit.

- Nem! Hiszen mondtam már. Ha vége a nyárnak, oviba megyek – magyarázta Ákom – És már vége a nyárnak. Szeptember elseje van.

- És milyen az ovi? – érdeklődött Viku.

- Nagyon jó! Főleg, hogy mami is jöhet. Nagyon tetszett neki minden. Különösen a nagy autópálya – magyarázta Ákom – egész délelőtt azzal játszottunk.

- Fura, a bölcsibe nem járt veled a mamid – mondta Viku, miközben belelapátolt egy adag homokot a kedvenc narancssárga sütiformájába – milyet kérsz? Csokisat vagy epreset?

- Csokisat – válaszolt a kisfiú és ő is nekilátott homoksütit készíteni - Mami a bölcsibe talán túl nagy volt. De az oviba biztos jöhet. Sok másik anyuka is ott volt és nagyon jókat játszottak.

- Más is elvitte az anyukáját? –kérdezte Viku.

- Persze, ahogy ide a játszótérre is elhozzuk őket beszélgetni, az oviból sem maradhatnak ki. Annyi jó játék van és itt is mindenkinek van jele. Az enyém a cseresznye.

- És az anyukádé?

- Fura, ő nem kapott. De majd holnap kérünk neki is egyet – jelentette ki Ákom és szorgalmasan sütögette tovább Vikuval a pillangó, virág, kisautó és halacska formájú sütiket.