Szürke, kövér felhők, szállnak messze, messze,

a távoli Alföld szomjas, inni szeretne,

szaladnak a felhőbirkák, a szél hajtja őket,

öntöznek s a krumpli, búza szép nagyra megnőnek. 

Epret szedtem,

kosárba tettem,

ami nem fért bele,

mind megettem.

Ami zöld nem kell,

ami piros szedd fel,

amit nem eszem meg,

lekvárba tedd el! 

Sárga pettyes pitymallat,

milyen jó a pitypangnak!

Zöld fű közt a harmatban,

mosakodik hajnalban.

Döngő-dongó méh leszáll,

mesél neki, merre jár.

Arany sugár ebédje,

a Nap süti kedvére.

Délután a szellő tánc,

halkan dúdol, eszterlánc,

Mikor bársony éj terül,

álomszárnyon elrepül.

kép forrása: tmblr.com

Üres még a tölcsér,

bele gömböt töltsél,

csak csokisat kérek,

vagy mégis inkább kéket,

puncs, rózsaszín eper,

az meg lila, szeder?

Tejszínhabos magas,

hegyén cukor havas,

csorgó szirup alatt,

olvadt fagylalt patak,

ragacs szivárvány láva,

csepeg apa nyakába. 

. 

Piruett és pukedli,

álmodik a hokedli,

két lába van s topánja,

hó harisnyás bokája.

Pörög, forog kecsesen,

a tánc neki szerelem,

virágdíszes kontya,

álom csak a konyha.

Keressük meg a Rendet,

kérek, most egy kis csendet,

a Rend ugyanis félős jószág,

elbújik nagyon gyorsan,

hipp-hopp már el is tűnik,

aztán nem tudjuk, hogy hol van.

Keressük meg a Rendet,

nézzük, vajon mit rejthet,

ez a halom színes fakocka,

s vajon a baba konyha alatt,

kék autó, vonatsín,

vagy épp egy fél kifli akad?

Keressük meg a Rendet,

a villamos álmában csenget,

ahogy a mesekönyvet a polcra teszem,

a masnis plüssmackó álmos nagyon,

s a babakocsi, miben gumibéka lapít,

egy kicsikét kilóg az ablakon.

Keressük meg a Rendet,

halljátok, milyen nagy csend lett?

S nézzétek csak a Rend,

előbújt,s itt van,

itt van, itt bent,

a szobánkban.

Bársonyszoknyás árvácska,

nem vagy egyedül soha,

bár mikor a kertész ültet,

a természet még mostoha,

te százszor száz szín testvéreddel,

szelíden tűröd, hogyha fagy,

s pompás virággal köszönöd,

meg, ha simogat a nap. 

kép forrása: teszvesz.hu

Hosszú a vakond körme,

azzal ás kertünkben körbe.

Hosszú a macska karma,

arra akad az egér farka.

Neked nem kell ásni,

s egeret sem eszel,

így hát kedves körmös-karmos,

most türelmes leszel,

figyeld csak a kezem,

ez ám a varázslat,

csitt-csatt nem lesz karma,

ennek a babának. 

Pá-pá baci-banya,

ez nem baci tanya,

levágjuk a sátortetőd,

menj csak szépen haza!

Piszkos vagy és csúnya,

a körmöm alá bújva,

leselkedsz te öreg huncut,

de ki lettél ám szúrva!

Én már nem is félek,

most lesz aztán véged,

az én számba biz' nem hozol,

semmi betegséget!