Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Klasszikus csiga-mondókák újratöltve

2014. május 19. 14:15 - Várfalvy Emőke

Nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem a klasszik csiga mondókák túl brutálisak (pedig nem vagyok egy nyafka és a rock zenét is szeretem). Olyat magoltatni egy 2 évessel, hogy ha nem jössz ki, összetöröm a házad, meg kamuzni a csigának, hogy ég a háza, nekem nem fekszik. Szóval írtam az eredeti rímképletre néhány hasonlóan egyszerű - kicsiknek is elsajátítható, de kevésbé brutális megközelítést.

 

Csiga-biga gyere ki,

Nagyon várlak idekint,

Kapsz levélkéket,

Dugd ki szemecskédet!

 engine-48182_150.png

 

 

Csiga-biga told ki szarvadat,

Zsolti baba énekelve hívogat!

 csiga_2.png

 

 

Csiga-biga gyere ki,

Eső hullik idekint,

Vizes már a járda,

Csússzunk egyet párba'!

 engine-48182_150.png

 

 

Csiga-biga told ki szemedet,

Nézd meg ki az, aki neked integet!

 csiga_2.png

 

 

Csiga-biga gyere már,

Sok kis gyerek csak rád vár,

Légy a barátunk,

Nézd meg, hogyan játszunk!

 engine-48182_150.png

 

 

Csiga-biga nézd meg, ki vagyok,

Amíg ki bújsz, én biztos itt maradok.

 csiga_2.png

 

 

Csiga-biga bújj elő,

Zöldell már a legelő,

Pitypang saláta,

Sok finomság vár ma.

 engine-48182_150.png

 

 

Csiga-biga ne félj, nem bántlak,

Ha kinézel, elfogadlak barátnak!

 

Szólj hozzá!

Csiga-kaland

2014. május 15. 14:44 - Várfalvy Emőke

Csipp-csepp, csipp-csepp,

az eső halkan elered,

nagyot ásít csiga-biga,

de jó végre mehetek!.

Kipp-kopp, kipp-kopp,

szaporodnak a cseppek,

csiga-biga, útra kel,

a szomszédhoz becsenget.

Itt az idő, gyere csúszni,

jó vizes a járda!

Elindulunk s a túloldalra,

átérünk még máma!

csigak.png

Szólj hozzá!

Mese a szakállas kislányról

2014. május 12. 16:06 - Várfalvy Emőke

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Kingának hívtak, de a szülei csak Kagylócskának becézték, mert nagyon kicsi kora óta imádott kagylókat gyűjtögetni a tengerparton.

Kagylócska egy hatalmas, színes vársoban élt a szüleivel és VauCicóval a cirmoskutyával. Minden reggel, mikor iskolába indult, megfogta anyukája kezét és vidáman énekelve végigsétáltak a szívárvány színűre festett kerítésekkel szegélyezett utcákon. VauCicó is elkísérte őket az iskola kapujáig, ahol illedelmesen csóválva a farkát, nyávogó ugatással köszönt el a kislánytól.

Kagylócska szerette az iskolát, de főként a rajz órákat, ahol egy napon azt a feladatot kapta a tanító nénitől, hogy fesse le a családját, amint éppen nagyon boldogok. A kislány sokat gondolkodott azon, hogy mikor is szokott a családja igazán vidám lenni, s végül úgy határozott, lefesti azt amikor anyukájával, apukájával és Vaucicóval a tengerparton egy igazán hatalmas kagylót találtak. Kagylócska nagyon megörült az ötletnek és szinte minden színt igyekezett felhasználni festményéhez, hogy igazán szép legyen. A tengert zöldre festette, az eget kékre, a felhőket rózsaszínűre, a napkorongot pirosra, homokot sárgára, a kagylót fehérre, VauCicót barnára.

Szépséges festménye már majdnem teljesen kész volt, de a fekete színnek sehogy sem talált helyet.

- "De vajon mi legyen fekete?" - gondolkodott el Kagylócska.

- "Hát persze - csapott a homlokára a kislány - Apuci szakálla!!

Fogta az ecsetet és szép, kerek szakállat pingált apukája orra alá a képen. Ahogy elégedetten szemlélte a festményt, észrevette, hogy a feketéből egy kis folt rácsöppent az ő arcocskájára is. Először nagyon elszomorodott, de aztán gondolt egyet, gyorsan fogta az ecsetet és festett még rá valamit.

- "Kész vagyok!" - kiálltott fel boldogan Kagylócska.

- "Ügyes vagy Kinga, Te lettél az első, gyere, hozd ki a képet és mutasd meg a többieknek!" - mondta a tanító néni.

Kagylócska büszkén sétált végig a padsorok között gyönyörű, színes festményével, de amikor megmutatta az osztálynak, először néma csend, majd nevetés fogadta. A kislány nem értette, miért nevetnek a többiek s miért néz rá ijedten a tanító néni. Nagyon elszomorodott és már indult volna vissza a padjába a képével, amikor a tanító néni az asztalához hívta és megkérdezte:

- "Kingácska, miért festettél szakállat magadra a képen?"

A kislány gondolkodott egy kicsit, majd mosolyogva így válaszolt:

- "Azt tetszett kérni, hogy egy boldog pillanatot fessünk le a családunk életéből. Ezen a képen én vagyok anyával és apával, amint épp kagylókat szedünk a tengerparton. Ez egy ritka pillanat, mert apukám sajnos nagyon sokat dolgozik, így anyával mindig nagyon örülünk neki amikor ráér és együtt csinálhatunk valamit. Apukám orvos és a betegeivel kell lennie, akik meghalnának, ha apa nem segítene rajtuk. Azért van nekem is szakállam a képen, mert nagyon szeretem apát, büszke vagyok rá és nagyon szeretnék rá hasolítani."

A tanító néni megsimogatta Kagylócska fejét és elmesélte a többi gyereknek is, amit a kislánytól hallott. A gyerekek így már nem nevettek többet a képen, hanem mindenki azon gondolkodott, mivel fejezhetné ki ő is azt a szeretetet, amit az ő igazi hőse, az apukája iránt érez.

festo_kislany.jpg

 

Szólj hozzá!

Születésnapomra - 2 éves

2014. május 06. 15:17 - Várfalvy Emőke

Pont ma két éves lettem én -

Anya egy tortát tett elém,

Vegyem,

Egyem.

Hű, finom, ezzel bekenem,

Az etetőszéket teljesen,

Magam,

Magam.

Ez a két év úgy elszelelt,

S havi száz pelenka beletelt,

Az ám,

Lazán!

Lehetek bilibe pottyanó,

Nem picike gatyába rottyanó,

Kemény,

Legény!

Leszek, mert érzem kell nekem,

Az oviba nem lehet jelem,

Kula,

Gúla.

Az óvónéni majd megdicsér,

S a WC-re mindig elkísér,

Ha gond,

Beront.

Megfogja kedvesen kezem,

S ha kell, kitörli fenekem,

De szép,

E kép.

Szépen cseperedsz Kicsikém,

Te két éves elmúlt nagy legény,

Gagyogsz,

S ragyogsz.

Örül anya határtalanul,

Hogy fia még mást is megtanul,

Beszél,

S beszél.

Bár mekkora leszel Kedvesem,

Nekem mindig a gyermekem,

Mama,

Baba.

2_eves.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Anyuci: a tündér

2014. április 30. 09:52 - Várfalvy Emőke

Lakik nálunk egy szép tündér,

Anyuci a neve,

Sürög-forog, sose fárad el két szorgos keze.

Nincsen szárnya, mégis repül,

Keze nyomán előkerül,

Sok varázslat, finomság,

Piskóta és vidámság.

Ha beteg vagyok meggyógyít,

Ölelése jó meleg,

Édesanyám engem tudom,

Ha rossz vagyok is szeret.

Ezzel a kis virággal most megköszönni kívánom,

Hogy az én anyukám tündér, a legjobb a világon!

Anya_tunder.jpg

Szólj hozzá!

Édes Nagyim, almafa

2014. április 29. 11:01 - Várfalvy Emőke

Kertünkben áll egy nagy almafa,

Köszöntlek drága Nagymama,

Hajad fehér mint az almavirág,

Hálásan gondol Rád kis unokád,

Mosolyod meleg, mint a nyári alma színe,

A legboldogabb ma az én Nagymamám szíve,

Aki olyan édes mint az almáspite nekem,

És tudja, hogy mindennél jobban szeretem!

NAgymama_alma.jpg

 

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása