A farsangon együtt táncol,

Macska és az egér,

Zöld tündér és kék boszorkány,

Sok-sok furcsa személy.

Szuperhősök harisnyában,

Királylányok tüll szoknyában,

Kartondoboz robotok,

Csiga-biga rokonok.

Kis katicák, pettyesek,

Oroszlánok kedvesek,

Mesehősök vigyorogva,

Bádogember nyikorogva.

Túró rudi, mérges madár,

Japán gésa, éhes tatár,

És te, kedves kis barátom?

Mi leszel a jelmez bálon?

Zsolti, a kedves, két és háromnegyed éves szőke kisfiú, Buksi a jobbos és Blöki a ballábas kutyapapucs békésen szundikáltak Zsolti zöldre festett falu szobájában. A kisfiú a szép, bükkfa színű rácsos ágyában, a gitáros, téli paplanba burkolózva, Bodri és Buksi az ágy alatt, a zöld cipős dobozban. Egyszer csak Buksi furcsa hangra lett figyelmes. Mintha valaki megrázta volna a redőnyt.

- Különös, vajon ki jár itt ilyen későn? - töprengett a kis kutyapapucs, majd szorosan hozzábújt hangosan szuszogó párjához.

Tovább szundikáltak mindhárman, de nemsokára ismét furcsa, még hangosabb zaj töltötte be a kis szobát. Mintha valami morgott volna és hosszan, mérgesen rázta a zöld szoba ablakának lehúzott redőnyét.

- Jaj Blöki - suttogott Buksi rémülten - Te is hallottad? Valaki rázza az ablakot.

Blöki álmosan kinyitotta a szemét és fülelni kezdett. Ő nem hallott semmi különöset.

- Ugyan Buksi, csak álmodtál. Aludj szépen tovább. Még felkelted Zsoltikát a rémüldözéseddel. - suttogott Blöki és újra becsukta a szemét. De mikor már épp elaludt volna, ő is meghallotta a különös zörgést és morgást, ami egyértelműen az ablak felől jött.

- Hű, Buksi - suttogta Blöki gondterhelten - itt tényleg van valaki. És nagyon mérgesnek tűnik. Reméljük gyorsan elmegy és nem ébreszti fel Zsoltikát.

- Én félek - szipogott Buksi.

Hamarosan még hangosabb, még morgósabb zaj hallatszott az ablak felől, még egy és még egy. És mintha kopogott is volna valami. Erre már Zsolti is felébredt és fülelni kezdett.

- Ti is halljátok ezt? - kérdezte Buksit és Blökit. - Vajon ki csinálja ezt a zajt?

- Nem tudom, de eléggé félelmetes. - nyafogta Buksi az ágy alól.

- Alighanem utána kell járnunk. - mondta Blöki és kimászott a cipősdobozból.

- Alighanem valóban. - mondta Zsolti és kibujt a rácsos ágyon hagyott kuckóbejáraton - még jó, hogy anya ma este is elfelejtette betenni a pálcákat.

Zsolti felvette Buksit és Blökit és óvatosan az ablakhoz osontak. Újabb rázás és hangos morgás hallatszott, sőt még valami süvöltésféle is kivehető volt annak, aki kellőképpen hegyezte a fülét.

- És most hogyan tovább?- töprengett Zsolti. - Az ablakot nem nyithatjuk, ki, mert nekem egyedül nem szabad, meg hideg is van, meg aki kint van, akkor be is jöhet.

- Nem tudom, én nagyon félek - mondta Buksi és jó erősen Zsolti lábába kapaszkodott.

- Én is félek egy kicsit - suttogott Zsolti.

- Talán kérdezzük meg ki az. - javasolta Blöki.

- Ez jó ötlet! - helyeselt Zsolti és elhúzta a függönyt, majd félhangosan így szólt - Ki van odakint? És miért rázza az ablakot?

Egy darabig nem jött válasz, majd újra rázás és morgás hallatszott. Zsolti kicsit hangosabban megismételte

- Ki van odakint? És miért rázza az ablakot?

Újabb rázás és zúgás, majd sivítás hallatszott, majd még egy rázás. Zsolti elbizonytalanodott. Talán süket ez a valaki? Még egy kicsit hangosabban, de azért nem kiabálva megint megkérdezte:

- Ki van odakint? És miért rázza az ablakot?

Ezután fülét az ablakhoz tapasztotta és hallgatózott.

- Húúúúúúúúúúúúúúúúzni kell, süüüüüüüüüüüüüüürgősen, tooooooooooooolni kell. Meeeeeeeeeeeeeenjetek felhőőőőőőőőőőőőőőőőőőőcskék keleeeeeeeeeeeeeetre eeeeeeeeeeeel!

- Ti is halljátok? - kérdezte Zsolti. - A redőnyrázó versel. Nagy munkában lehet, mert nyög szegény.

Buksi és Blöki is hallotta már a huhogó, sistergő mondatokat, de nem érthették. Vajon ki beszél a felhőkkel, s miért rázza az ablakot?

- Hahó, Te odakint. Mit csinálsz a felhőkkel? Mi itt bent nem tudunk ám aludni a zajongásodtól, nem lehetne kicsit csendesebben, kérlek? - szólt Zsolti a legközelebbi rázós, süvítős, huhogós futamnál.

Ekkor hirtelen csend lett, majd egy finom, barátságos fuvallat rezgette meg újra a redőnyt:

- Ne haragudj kisfiúúúúúúúú, nem akartunk zavaaaaaaaaaaaaaaaaaarni, de ezeket a hóóóóóóóóóóófehőket, sürgőőőőőőőőősen el kellett hoznunk ide. Mi vagyunk a Szélmunkások, vagy, ahogy ti neveztek, a szélvihar. Ha Természet Anya valamit gyorsan szeretne innen oda tenni az égen, minket hív, s mi elvégezzük. Sajnos, csak ilyen zajosan megy, mert a felhőjószágokkal nehéz ám a munka. De aludjatok nyugodtan, benneteket, gyerekeket nem bántunk ám, s majd eztán igyekszünk kisebb zajjal lenni. Mára végeztünk is. Feküdj vissza, nehogy megfázz. Szép álmokat!

- Jó munkát nektek Szélmunkások! - mondta Zsolti és Buksival meg Blökivel visszasétált az ágyba.

A kisfiú és a két kutyapapucs hamarosan visszabújtak, Zsoltika a rácsos ágyba a kuckólyukon át, Buksi és Blöki pedig a kényelmes és meleg zöld cipősdobozba. Pár perc múlva már mélyen aludtak. Mikor reggel felébredtek, örömmel látták, hogy a Szélmunkások valóban elmentek már, de hátrahagytak nekik egy gyönyörű meglepetést: hatalmas pelyhekben hullott a hó s a táj, amerre csak az ablakból látni lehetett mindenfelé fehér volt egészen.  

Esőcseppen csillan a nap,

Játszadozó fénysugarak,

Nézd csak, fenn az égen,

Színes kapuívben,

Csodálatos látvány,

Tündöklő szivárvány.

Piros nagyon szeret,

Édes narancs, kerek,

Csibe, puha, sárga,

Zöld erdőben málna,

Türkizfényű tó tükrében,

Ibolya virága.

Egy kicsi, zöld leveli,

A legyeket szereti,

Ugrik, hopp, ugrik, hopp,

Máris egyet megfogott,

Megfogott!

A legyeket szereti,

Amit megfog, megeszi,

Hamm, bekap, hamm, bekap,

Egy legyecske sem marad,

Nem marad!

Béka pocak tele már,

Elfogyott a légy-bogár,

Zöld levélre lefekszik,

Kicsi béka növekszik,

Növekszik!

Játékleírás:

4-18 hónapos korig:

A babát az ölembe veszem, szemben magammal. Az első versszak, első két soránál előre, hátra ringatom, a második két versszaknál hoppá, felemelem magasra, nagyobbaknál lehet ugráltatni is

A második versszak első két soránál ölelgetem, második két soránál a kezemmel hammogtatom (összezárt 4 ujj + hüvelykujj, mintha száj lenne) ahol érem.

Harmadik versszak első két soránál pocakot simogatunk, második két soránál lefektetem az ölembe, majd hirtelen felemelem jó magasra.

Nagyobb bölcsiseknek, ovisoknak:

A gyerekek párban szemben állnak, egyikük a béka, másikuk a légy. Az első verszak, első két soránál a békák guggolásban vagy, ha az még nem megy, álló helyzetben rigónak, a legyek a kezüket széttárva dülöngélnek és zümmögnek, a második két versszaknál a békák ugranak 2-3-at és megfogják a legyük egyik kezét.

A második versszak első két soránál a béka megöleli a legyét, második két soránál a kezével úgy csinál,mintha száj lenne és megenné a legyecskét, aki közben mocoroghat (ez egy kis csikizés).

Harmadik versszak első két béka pocakot simogat körbe körbe, legyecske széttárja a karját, azt jelezve, már nincs, második két soránál béka lefekszik a földre, mintha aludna, legyecskék pedig a kezükkel nagy kört írnak le a béka pocakja mellett, mutatva, mekkorát hízott. .

Itt az új év, kell, hogy írjak egy jó mamitervet,

Számba veszem, mi az amin javítani kellhet,

Bár a gömb az igazából ideális forma,

Jó lenne, ha rajtam gömbös, nos, kevesebb volna,

Jöhet hát a reformkonyha, mindenféle zöldség,

A srácok is örülnének, ha idén többet főznék,

Bár megenni nem tudom, hogy ki fogja a répát,

Párolt, sótlan brokkolit, sütőtököt, céklát,

Indulhat a mozgás-gazdag, igazán fitt élet,

Gyerek mellett pár gyakorlat simán beleférhet,

Törzshajlítás, legószedés, fürgén, váltott karral,

Súlyemelés napi százszor dackorszakos csajjal,

Futóbiciklis kergetés, babakocsi szlalom,

Lépcsőn futás mosott ruhával, egy nap ki nem hagyom,

Nem veszek több dugicsokit feszültségoldásra,

Halász Jutkát mantrázok majd csak relaxálásra,

Türelemmel nézem, hogy a frissen mosott kövön,

Szétkenni az olvadt csokit egy művészi öröm,

S a visítást koncertet, mit a nem szó vezényel,

Letudom egy harmonikus kézlegyintéssel,

Veszek néhány csinos ruhát, epilálok havonta,

A hajamat rendbe szedem minimum két naponta,

Megnézem az interneten, mit jelent a szexi szó,

S talán hoz majd apának is valamit a télapó,

Egy zsírszegény, Buddha-nyugodt, álomszerű dívát,

De legalábbis egy nőt aki, jól alakítja Sivát.

Jégvirág nyílik az ablak praclifoltos üvegén,

Na, gyere csak kis barátom, sétálunk egyet, Te meg Én,

Meglessük, hogy zimankóban is szép-e kint a vidék,

A kapucni rejtekéből számolgatunk hópihét,

Hízott-e a karcsú jégcsap tegnap óta eleget,

Beöltözünk, mert napocska télen nem hoz meleget,

Itt a vastag overálod, egyujjas kesztyű, sapka,

Hótaposó meleg csizma, s nagyi sál a nyakba,

Meglátod, hogy remek móka lesz majd nekünk ez a nap,

Drágaságom, mond azt kérlek, nem tőled jön ez a szag,

Anya van itt neked most egy finom meleg meglepi,

A pelenkám, friss kakával lett azt hiszem épp teli.

E percben szentül megfogadom,

Hogy anyát  néha majd békén hagyom,

Mikor pisilni oson majd lábujjhegyen,

Vagy dél körül, végre, hogy ő is egyen,

A kabátot felveszem második szóra,

Nem ordítok rá a kisebb tesómra,

Ha fakocka torony omlik vagy reccsen,

Naponta tíz percet eltöltök csendben,

Ebédkor jó ízűn kanalazok,

Ha anya új cipőt vesz, majd én falazok,

Nem fetrengek semelyik bolt közepén,

Nem festek a kanapé új szövetén,

Se csokimintát, se langyos tej tócsát,

Havonta megeszem tényleg a sóskát,

A sarat többnyire a kertben hagyom,

Nem nyomorgatom a macskát se idén agyon,

A fürdőből nem csinálok, ígérem mocsarat,

Megtalálom olykor a szennyes kosarat,

S este nyolckor már álmosan várom,

Hogy anya fürgén a pizsamámba rázzon,

S csendesen alszom míg a nap felkel,

Hogy anya is ragyogjon, ne csak a reggel.

Ma este csillogó fényeket rajzol ablakunkra a karácsony,

Illatos melegben vidáman hintázik mézeskalács a faágon,

Kacagva táncoló, izgatott perceknek csodás füzére ez a napunk,

S a legnagyobb ajándék, hogy a fa körül ma mindannyian, együtt vagyunk.

Duci, szürke fellegek,

Kelljetek most szárnyra,

Sok-sok huncut kisgyerek,

A havazást várja!

Hulljon puha hópihe,

Szomorú, téli tájra,

Legyen, ünnepi fehér,

Karácsony napjára.