Odafönt az égen nagy, sötét felhő gomolyog, Szürke utcán, bisztrónk előtt kopasz ember sompolyog, Jön a felhő közelebb, A kopasz ember elmereng, Nocsak, de nagy varjúbanda, A sok madár megrohanja, Régi barát, tudja mi jó, Van nála egy kiló dió, S bár ez nem egy horror…

Piros orrú kis krapek, Vigyorog csak egyre, Előbújik s kitelepszik, A vakondtúrás hegyre, Ma vajon mi lesz a móka, Hova gördül autója, Mit ás ki majd kis lapátja, Nyúl, sün, egér jó barátja, A Kisvakond.   Kép forrása: tvtropes.org  

Van egy falu valahol a Balaton fölött, ami nem csak mesésen néz ki, de ott történnek is a mesék. Az Ingó kövek varázslatos világában, Szentbékkállán a nagy havazások idején született egy Óriás Hóember: Káli Miklós Igor. Igazi hóember volt a legjavából, piros lábaska…

Egy hideg téli délután, Édes, fürge nagyikám, Gondolt egyet, S míg az ágyban, Álmodtam a kisszobában, Addig ő s a varázspálca, Fakanálnak csodatánca, Keringőzve, forgolódva, Uzsonnára hangolódva, Sercegve és percegve, Egyet fel és egyet le, Tányéromba…

Hiányzol nagyon, már oly' régóta várunk, Látogass el hozzánk, kedves Hóbarátunk, Vár egy hosszú, színes sál, s egy piros fazék téged, Miben egy kis tejbegríz sajnos odaégett.   Szénből is lesz, gömbölyű, seprűnyél is akad, Kérünk, kedves hóember, szánd elvégre magad, Utazz ide mi hozzánk…

A farsangon együtt táncol, Macska és az egér, Zöld tündér és kék boszorkány, Sok-sok furcsa személy.   Szuperhősök harisnyában, Királylányok tüll szoknyában, Kartondoboz robotok, Csiga-biga rokonok.   Kis katicák, pettyesek, Oroszlánok kedvesek, Mesehősök…

Zsolti, a kedves, két és háromnegyed éves szőke kisfiú, Buksi a jobbos és Blöki a ballábas kutyapapucs békésen szundikáltak Zsolti zöldre festett falu szobájában. A kisfiú a szép, bükkfa színű rácsos ágyában, a gitáros, téli paplanba burkolózva, Bodri és Buksi az ágy alatt, a zöld cipős dobozban.…

Esőcseppen csillan a nap, Játszadozó fénysugarak, Nézd csak, fenn az égen, Színes kapuívben, Csodálatos látvány, Tündöklő szivárvány. Piros nagyon szeret, Édes narancs, kerek, Csibe, puha, sárga, Zöld erdőben málna, Türkizfényű tó tükrében, Ibolya virága.  

E percben szentül megfogadom, Hogy anyát  néha majd békén hagyom, Mikor pisilni oson majd lábujjhegyen, Vagy dél körül, végre, hogy ő is egyen, A kabátot felveszem második szóra, Nem ordítok rá a kisebb tesómra, Ha fakocka torony omlik vagy reccsen, Naponta tíz percet…

Oh, Kedves Fenyő! Oly boldog vagyok, Hogy ma este nálunk is, Karácsonyfa ragyog, Hogy zöldellő, illatos ágaid alatt, Sok-sok szép, várva várt ajándék akad, Csillogó ünneplőd bámulom csak egyre, S körbetáncollak ígérem, minden nap, nevetve, Hálás vagyok neked, hogy…