Hóvirág, krókusz, kankalin, nárcisz, felébredt a tavasz, érkezik máris, aranyvessző, babarózsa, jácint, barka tulipán, száz szép színbe öltözködik, a kertünk már ezután. kép: canva.com

Köhögött a sárkány fulldokolva, sokat, búsan csattogtak a szájában a fogak, kérdezte  az anyja, talán nátha, fiam, amitől a tüdőd, ilyen nagyon kivan? a sárkány csak liheg, prüszköl, taknyol, krákog, mi lehet-e szörnyű, állapotra már ok, talán bizony meghűlt a tűz a gyomrodban, szólalj már…

Kifényezem a vasorrom, cirokseprűm kirázom, kondéromban békapörkölt, a farsangot így várom.   Ha a bálba meghívsz engem, barátaim kísérnek, éjmély bundás Macska Úr, s egy nótás kedvű kísértet.  Background vector created by freepik - www.freepik.com

Mit eszik az unikornis? szivárvány szín szalmát, elropogtat mellé még, zöld, sárga, s piros almát, száz szín szörpjét langyos zápor cseppjeiből keveri, felhőhabos fénypohárban, cukor nélkül szereti.  Kép forrása: Banner vector created by pch.vector - www.freepik.com

Volt egyszer egy téli álmom, barna medve volt barátom, bundáján mi megosztoztunk, alvás közben nem hortyogtunk, kényelmes a barlang mélye, kinek saját a medvéje, álma édes, mint a málna, nem kell takaró, se párna, eltelik így majd a tél, a vacogós hófehér, s míg nem szól a…

Hogyha arcod maszatos, rejtőzz el egy maszkba most, farsangkor ki maszkban jár, várja azt a maszkabál.    

Ezt a verset kimondottan óvodásoknak írtam. Már minicsoportosoknak is taníthaod. Imádni fogják! Mi vagyunk a pici macik, brumma, szeretjük a mézet, málnát, brumma, ebéd után leheverünk, brumma, s uzsonnáig alszunk mint a bunda.

Csitt, csak hallod, csörög-e a csőröge, köt-e csomót szalagjára, vajon ma a fánk? Farsang napján, nagy a hasunk öröme, cukorbabújt süteménnyel van tele a szánk.    

Pápá Óév, itt a búcsú perce, jó volt veled, gondolok rád, persze, mikor mellém ül a nosztalgia, vár rám az Újév, megyek, szia!   Hello Újév, de régóta várom, hogy valóra váljon a legeslegszebb álmom, tudom, együtt megcsináljuk végre, te leszel életem, legszuperebb éve!  

Zsanna egy sötétszürke felhő szélén ült. Már órák óta bámult lefelé, és sírt. - Mi a baj, csillagom – simította meg a fejét Anyaisten, aki szokásos csillaggyújtás előtti sétájára indult, és meghallotta a szürke felhő felől jövő szipogást. - Semmi – hüppögte a kis angyal, és beletörölte az orrát…