Piros zörgő zacskó mélyén, Ott lapul az öröm, Fél tucatnyi friss mogyoró, Hurrá, máris töröm! Illatozó, édes, leves, Narancssárga labda, Itt egy félhold forma, finom, Mandarindarabka. Hajszál vékony köpenyében, Csokitélapó lapul, Keresgélj még bátran édes, Mi lehet még…

Ezt a varázsigét Fruzsikának írtam, de minden ovis használhatja nátha idején. Naponta háromszor, orrfújás előtt, míg meg nem gyógyulsz:   Dátha baci költözz el, Az orrom nem a lakásod, Indulj és keress magadnak, Máshol baci barátot!

Piszkos csizma, sáros csizma, Ki kell jól sikálni, Koszos csizmákkal nem lehet, A Mikulást várni, Suvickoljuk, kipucoljuk, Megtisztítjuk mindet, Tesz beléjük majd Mikulás, Sok szép s finom kincset!

Kelekótya kotnyeles, Kifutott a húsleves, Felmosórongy pótnyeles, Szemetesben mit keres?   Irgum-burgum Karola, Miből lesz most vacsora? Egy maroknyi mazsola, Nem egy fényes lakoma!    

Csillan a hóban a téli varázs, Szánkóval érkezik a Mikulás,   Tiszta csizmákra ragyog a Hold, Tele azé lesz csak, aki jó volt!      

Én drága Apukám, el kell mondjam neked, hogy te vagy a világon a legeslegszuperebb, Tízszer jobb vagy Szupermennél s százszor mint Batman, S tudod jobban hiszek benned, mint a Pókemberben. Bár repülni nem láttalak, biztos azt is tudnál, Hogyha bajba kerülnék bárhová elfutnál, A nyakadban…

Itt is maszat, ott is maszat, Hű, de összekented magad, Piszkos pofika kettő darab, Tíz kicsi ujjacska kosztól ragad. Irány a mosdó, ne fordulj vissza, Szappanozz bátran, a lefolyó issza, Habhajón utazik le minden piszka, Így leszel kicsikém újra szép tiszta.

Mi történik, hogyha télen nem lesz mégse hó, Min csúszik a szánkójával majd a Télapó? Utánfutós varázsbringán járja be a Földet, Vagy egy lovas kocsival, min csengettyűket zörget, Talán egy vidám, füttyülő, pöfögő, kis gőzösön, Esetleg egy vadászgéppel, mi átszáll felhőn, ködön, Színes, hasas…

Mikor anya beteg megtörik a csoda, A varázslat nélkül a család lelke oda,  Hiányzik mindenből folyton dolgos keze, Lágyan simogató, két mosolygó szeme, Bárkit megnyugtató, finom puha hangja, Végtelen ringató, ölelö két karja, Az édes illata és ahogyan nevet, Édesanyám…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fenyő, Olyan büszke volt magára mint egy szép hercegnő, Egyedül állt a dombtetőn, karcsún és kevélyen, S elégedetten nézett szét  mind az erdőségen. Én vagyok a legszebb fa szerte a világon, Bárhová tekintek messze páromat nem…