Az út már nem poros ma, költözik a poloska, nem talál a magány rád, fogadj be egy poloskát! Ha beteszi hat kis lábát, hozza egész családfáját, jön a húga, nővére, öccse, bátyja, sógora, hatlábú baráti köröd már ma lehet jókora.

Egy meg tíz meg száz, ezer, mászik, repül, áll, hever, langyos rések, szellősek, télre belerejtőznek, ha ablakod nyitva, máris van egy titka, pici, barna poloska, beköltözött okosba'.   És amíg kint hull a hó, az aprócska új lakó, alszik csendben, nem mászik, örül, hogy kint nem…