Egy meg tíz meg száz, ezer,

mászik, repül, áll, hever,

langyos rések, szellősek,

télre belerejtőznek,

ha ablakod nyitva,

máris van egy titka,

pici, barna poloska,

beköltözött okosba'.

És amíg kint hull a hó,

az aprócska új lakó,

alszik csendben, nem mászik,

örül, hogy kint nem ázik,

álmodik virágról,

szép népes családról,

paradicsom, kékszilva,

uzsonnahely és hinta.

Tavasszal, ha kirepül,

vágyik rá szemtelenül,

hogy őt is majd úgy imádd,

mint a pettyes rokonát,

kergeted, ő játszik,

a fejedre mászik,

nem érzi, nagyon zavar

ő barátkozni akar!

A kép Schall Eszter munkája. Az eredetit itt találtam: https://www.facebook.com/schalleszter.illustration/photos/a.132780690099499/2833024266741781/?type=3&theater