Estefelé, fáradtan is, Hancúrozva játszik veled, Apa szeret, apa szeret. Ha huncutkodsz nem szid, Inkább megölel és veled nevet, Apa szeret, apa szeret. Ha vele sétálsz erősen tartja, Nagy markában apró kezed, Apa szeret, apa szeret. Ő nélküle a családunk, Boldog biztosan…

Valószínű nem sok ember írt még arról slam-et, Milyen az, ha megérkezik közétek egy gyerek, Messze az még legyintesz, de mindenkire rátalál, Lehet pék, kazánkovács, vagy fizika-matek tanár, Nem parázz be, semmi gáz, csak készülj fel arra, Hogy néha a Mennyben leszel, s…

Megérett a szőlő a darázs már lepi, mert e szúrós szárnyas a cukrot is szereti! Várják már a tőkék a sok szorgos kezet, terhük alatt vékony gallyuk jaj, leereszkedett. Megtelik a puttony karimáig tele, aki viszi igyekszik s egy kádba tölti bele. Nyomja a prés nyomja a sok érett szemet. folyik…

A Varjú ült az ágon lesett a Diófára, De jó lenne egy nagy dió vacsorára! Várja türelmesen a száraz faágon, A sok érett dió végre földre szálljon. Korog már a gyomra, szomorúan károg, Közelebb repül az öreg Diófához, Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok, Ha nem…

Alszik csendesen szuszogva, Álmodozva mosolyog, Olyan szép, hogy el sem hiszed, Ő a Te kis angyalod. Homlokán még nincsen ránca, Gond és bánat őt nem bántja, Boldog, mert lehet, Boldog, mert szeret, Boldog, mert van anyukája, Ki mindennél jobban imádja.

Elutazott a Nyár Tündér, megérkezik Ősz Anyó, Batyujában színes, szagos, zörgő levéltakaró, Kiteríti mind a kertre, az utcára, a mezőre, Kacsaringós folyópartra, s a sok sűrű erdőre. Lerázza a diófát, a mogyorót, a makkot, Szőlőt érlel s a potyogó körte után…

Mikor gyermek kacag, Lelke tisztasága, Csilingelve ömlik, Szét a nagyvilágra. Ily' angyali zenével, Mutatja meg Isten, Hogy a boldogságnál, Szebb ajándék nincsen.

Szőlőtőkén érett fürtök, Hinta-palintáznak, Apró bogyó szemeikkel, A szüretre várnak. Kilesnek a levél alól, S megfürödnek szépen, A kedvesen melengető, Őszi napsütésben.

Egy csapat éhes seregély ül a kerítésen, Na, Te madárijesztő, most légy aztán résen! Rázza kezed déli szél, A grimaszod oly rémes, Nem is lesz a szőlő már, Többet seregélyes!

Gömbalakú peluspopó az égfelé meredve, figyelte, hogyan szunyókál a piciny kis emberke, nyálpatakos, gyümölcspépes, csiklandozós délután, homokózóban fürödve volt boldog csak igazán. Bizonytalan tipeg-topog, kismotorral felborul, ugató hang után egyszer anyát hívni megtanul, összefirkált…