Eső után kisüt a nap,

és kedvesen csalogat,

a föld alól mindenféle,

nagy kalaposokat.

A vargánya vastag tönkjén,

bíz' nem jutna távol,

őzláb karcsú szárán bezzeg

ha szél fújja, táncol.

A rizike fenyő alatt,

félálomban hunyorog,

laskagomba fatörzs mellett,

még fázósan kuporog.

A galóca mérgeskedik,

pöttyös sapkát hord fején,

a tinórú megbújik,

egy csipkebokor rejtekén.

A csiperke, hosszú fűben,

hófehérben nevetgél,

rókagomba tölcsért csinál,

galambgombát keresgél.

A perszke nem poroszkál,

kucsmagomba jó meleg,

tölcsérgomba nagyot hall,

a pöffeteg meg kesereg.

Sajnálja, hogy neki csak,

egy gömbölyű zsák juthatott,

szegény pöffetegnek senki,

nem adott szép kalapot.