A pasik negyvesen vannak a csúcson, jól áll nekik a ránc, az őszülő halánték, s mint legutóbb egy FB poszt kommentjeiből megtudtam, az apa-pocak is sokak számára szexi. Most vegyünk minket: őszülés 40 évesen? Kizárt! Irány a fodrász! Ráncok? Már 25 éves kor után kenjük a pofikánkra ami csak a fürdő polcán elfér. Pocak? Neked nem lapos a hasad két gyerek után (nekem NEM!)? Én kérek elnézést!

Szóval az van, hogy mostanában mindig ilyen sztorikba futok bele: hogy a pasi még jól tartja magát, megvan a ház, kocsi, nyaraló, megy a szekér a cégnél, s hát apa belekóstolt egy kis huszonéves gyakornok combijába. Mert úgy kínálta magát a lehetőség. Aztán ő meg már kicsit ráunt anyára, aki olyan káposzta szagú, meg már nem elég feszes és mindig arról panaszkodik, hogy a kölkök nem ették meg a főzeléket. Bezzeg ez a kis gyakornok csillogó szemekkel néz fel rá a székéből. A szoknyja is olyan kis csinosan feszült a popóján, s hát a haja illata, na az nem semmi. Attól egy püspök is beadná a reverendát a zaciba. Nemhogy egy menedzser a multiban, akit úgyis annyi stressz ér. Kell egy kis kikapcsolódás.

És ez talán még a jobbik eset, amikor csak kóstol, de nem frissíti le a kifacsart, 20 éve csendben, pontosan és megbízhatóan működő háztartási robot, akarom mondani anyát egy hamvas bőrű friss diplomásra, vagy egy vérmes harmincas szinglire.

Akár kóstol, akár frissít, anya benne van a slamasztikában. Nyakig. És mostanában egyre inkább ez a dolgok menete. Ami engem piszkosul bosszant. Merthogy a nők güriznek otthon, a munkahelyen, nevelik a gyereket, ápolják a szülőket, támogatják a férjet, aztán egy napon azon kapják magukat, hogy a sok-sok évi önfeláldozásnak az az eredménye, hogy a hajdan vonzó, humoros, örökké mosolygó, formás idomú nőből, valami megszürkült, eltompolt, divatjamúlt automata lett. Mert mindig, mikor magára kellett volna 5 perc, ő döntött és inkább kihúzott még egy pontot a teendők véget nem érő listájáról. Mert majd később ráér még: hajat mosni, inni egy kávét, futni 20 percet, elmenni kozmetikushoz, enni valamit, aludni egy fél órát és még sorolhatnám.

A nők nagy része, valamilyen titkos, soha ki nem mondott elvárás mentén módszeresen háttérbe szorítja magát. Ez szép, s nőként nagyra értékelem. De az a baj, hogy a férfiak nagy része - bele értve az általam ismert összes kedves és jóravaló férfit, akit csak ismerek - nem értékeli ezt az önsanyargató, mindenről lemondó életet. Higyjétek el, hosszú távon, ha választhatnak egy karcsúbb, fittebb, frissebb, szexibb nő és mindig csillogóra súrolt konyhakő között, az előbbit választják. S ha otthon nem találnak ilyet, hát lesz, aki megadja a kínálatot a keresletre. Ébresztő! Tényleg ezt akarjuk? Frászt! Változtatni ki tud? Csak mi! Most azonnal. Mert nem tudhatod, mi jár annak a kedves, jóképű, kissé apapocakos fickónak a fejében épp most, amikor olyan édesen horkol melletted az ágyban. Ne húz lapot 19-re. Adj magadnak időt, s esélyt arra, hogy ez a dolog, amit boldog házasságnak neveznek valóban örökkön örökké tartson.