Szelesztina türelmetlenül toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról.
- Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt:
- Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan elboldogulni. Az ő korukban én már…
- Tudom, tudom… - legyintett Szelesztina. Már vagy tucatszor hallotta Szaniszlótól, milyen menő srácnak számított, mikor ő volt gyerek a strandon. Végülis nem véletlenül szeretett bele. Szívdöglesztő volt, persze ezt a gyerekeknek úgy mondta el, hogy szerelem volt első látásra.
- De tudják, hogy vacsorára haza kell érniük – toporgott tovább az aggódó anya, mire apa újabb megnyugtató válasszal próbálkozott:
- A gyomruk hazahozza őket, ne félj.
- És, ha megint benassolnak a strandon, tudod, hogy nem lehet megbízni az emberekben…
- Ne aggódj drágám, a házi kosztnál nincs jobb.
- És, ha valami bajuk esett? Valaki csapdába csalta őket és… - Szelesztina hangja elcsuklott.
- Jaj, kedvesem. A mi gyerekeinket nem lehet csak úgy lépre csalni! Ne félj. Napnyugtára pontban itthon lesznek.
És Szaniszlónak igaza lett.
A napkorong épp hogy eltűnt a balatonalmádi dombok mögött, mikor a gyerekek, mint egy szélsebes viharfelhő, berepültek a kertbe. Körbevették anyjukat és egymást túlharsogva zümmögték el neki, mennyi izgalmas dolgot láttak a strandon.
Szelesztina megkönnyebülten mosolyodott el, mikor átszámolta a hadseregnyi porontyot. Megvolt mind.
- Mindenki elmondhatja a magáét vacsora közben, de most irány az asztal. Már kint vannak a nyaralók és ma este rövidnadrágban és trikóban vannak, pompásan könnyű lakoma lesz, pláne, hogy szunyogriasztó spray sincs náluk. Jó étvágyat kicsi Vérszívóim!
Cartoon Mosquito flying insect | designed by Vexels