pillangó pihent le ráncos kis kezére,
szerelem emléke fűti ma át,
mikor a családi fotókat böngészve,
édesanyám láthatja újra apát,
társa volt, támasza, jóban és rosszban,
férj, testvér, apa és értő barát,
élete elfogyott felszállt az égbe,
csillagként vigyázza ma már anyát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
