Sziklából kiszalad, friss forrás fakad,

mohás kövek között, zöld lombtető alatt,

sétálgat a patak.

Mendegél csak egyre, felmászik a hegyre,

rohan körbe nézni, s a völgybe leesve,

tóvá gyűlik egybe.

Ha az állást unja, merre indul, tudja,

hajót cipel hátán, bandukolva, futva,

ez neki nem munka.

Útja végén, hol már, nincs se föld sem ember,

magához ölel majd, minden folyót egyszer,

a végtelen tenger.