Düdümm düdümm, düdümm, düdümm így robog a vonat,

A sorompó keresztbe áll, piros-tilosat mutat,

Mozdony után hosszú sorban sok kék kocsi lohol,

Húzza őket szél sebesen dízel-evő motor.

Halkan egy dobozban bágyadtan tekereg,

Ha nem vagy épp náthás, búsan kesereg,

Munka nélkül pihen s egyre csak sóhajt,

Az Orrszi-porszi kígyó szippantani óhajt.

S egy hűvös tavaszi reggel után,

Mikor sapka nélkül sétáltunk mi ketten Gyulán,

A szörcsögő orrocska lassan elered,

A hapcizástól bugyborékos ragacs nózileved. 

Az orrszívó vidám, ugrándozva örül,

Pattan s boldogan a porszívóra repül,

Felbúg a motor, ő az orrocskádra tapad,

Segítsd őt dolgozni, ne tekergesd magad!.

Simogasd meg bátran s köszönd meg neki,

Hogy az orrszippantást a tekergő ily' nagyon szereti,

Bár csúnya a hangja s amit csinál rémes,

De nélküle nem lehetnél újra egészséges.

Pocaksimogatás után a köldökömbe nézeget,

Hallasz Öcsi, odabent vagy?

Hegyezd most a kis füled!

Itt vagyunk kint én a Bátyó,

Apa s Anya, mind várunk,

Ha kibújsz végre, ígérem,

Hogy nagyon-nagyokat játszunk!

Neked adom a kiságyam,

A kocsim és a székemet,

Esténként majd te is kaphatsz,

Tejet s mesét szépeket,

Én leszek a legjobb tesó,

Meglátod a világon,

S megkérem most Anyut azért,

Hogy Rád nagyon vigyázzon!

Nézd a fákat, mennyi virág,

Bontogatja kis fejét,

Milliónyi szirom repdes,

S száll az illat szerteszét.

De hopp, Apuci nagyot tüsszent,

Hosszan száll a hapcija,

Orrát s torkát kaparássza,

A csúf, gonosz allergia.

A tó partján vígan totyog két kis sárga láb,

Feje körbe-körbe forog, s így köszön, hogy:

Háp!

Tapicskolva várja hogy, mikor lendül kezed,

Szemében az öröm csillog végre újra ehet.

"Az édesanyák élete olyan, mint egy mese: egyszerre él benne a tündér és a sárkány. A tündér naphosszat varázsol és csodálatos hellyé teszi a világot a Picik számára. Néha azonban, mikor a tündér ereje fogytán, előbújik belőle a türelmetlenség és kétségbeesés sárkánya. Ahogy a mesék, úgy az élet sem létezik sárkányok nélkül, de ne félj, ahogy a mesékben, úgy az életben is mindig a tündérek győznek."

Egy iciri-piciri kis fecske,

Beleszorult az ereszbe,

A mamája csipogva kereste,

Hol bujkálsz apróm, Te Kedveske?

Jaj, beszorultam az ereszbe!

Sírta az aprócska nyelvecske,

A mamája jött és kiengedte,

S nevetve repdes a kis fecske.

"Az anyai szív egyik értékes kincse: a türelem. Megtanulása minden küzdelmet megér egy édesanya számára, hiszen a szeretet nem létezhet türelem nélkül, s a türelem csak a szeretet által válik igazi odaadássá."

Recsegve roppan a jég a tavon,

Szánkóval csúszunk a finom havon,

Orrunkat, fülünket csípi a dér,

Csillog a jégvirág, itt van a tél!