Polkorrekt:

1.

Nagyon finom kölnit,
hozott nekem Nyuszi,
jó illatú mint egy,
kapibara puszi.

2.

Szép vagy mint egy virág
drága, mint egy traktor,
örülsz, hogy most jöttem,
s nem hajnali hatkor?

3.

Aranytojást kerestem,
pompás virágra leltem,
de a kölnit, bevallhatom,
otthon felejtettem.

4.

Utálom a Bing nyuszit,
s a Mancs őrjáratot,
ha már Peppából nincs sonka,
tojást azért kapok?

Közéleti:

1. 

Hideg víz vagy büdös kölni,
választani nehéz,
mind a kettőt beikszeli,
ki igazán merész.

2. 

Kedvem ma végtelen duhaj,
kedvenc helyem tudod: Dubai,
fújok rád egy kicsi baccarat,
a Porsche kulcsodat add ma át!

3. 

Szép állat a zebra,
ízletes a narancs,
locsolkodni jöttem,
ez a napi parancs.

4.

Úszik a narancs a Tiszán,
ez a vers legalább vidám,
meglocsolom a pántlikád,
ha kinyitod nekem a pálinkád.

5.

A kocsiban ársapkás a nafta,
ezt a kölnit a nagyapám adta, 
már locsoltam vele ezt-azt tavaly,
hogyha jöhet, bátran mond, hogy: davaj.

#napiabszurd #gyászolabakterház

Zárva a sorompó.
Tizenöt perce állok a sorban.
Ez a héten a második alkalom. Az előző csütörtökön volt.
Vasárnap van.

Nem sietek, de mikor az előttem álló autó egy ügyes manőverrel megfordul, nekem is lehetőségem lesz menekülőre fogni.
Miután én is visszafelé autózom a Ferihegyi úton, hogy a cinkotai felüljárón átjussak Keresztúrról Ligetre, eszembe jut a kép, amit szerda reggel láttam.

Egy szétroncsolódott autó.
Hatan ültek benne. Öten azonnal meghaltak.
Hogy is van a mondás? A medve nem játék, ha nem plüssből van.
A vasút sem, ha nem elemes és dízelolaj vagy épp nagyfeszültségű áram hajtja.

Persze manapság minden játék.
Elhittük, hogy bármikor belebújhatunk egy szuper- vagy egy akcióhős bőrébe, ami ott lóg a streaming szolgáltatók, és a torrent oldalak fogasain kikészítve szinte ingyen.

A virtuális és a szögvalóság közötti határ csak egyetlen mozdulat.
A folyamatos ingercunamin szörfözve a mindennapok halk metronóm ketyegése undorítóan unalmas és szürke.

Kövérgáz, még átérünk. Négykerekes orosz rulett, amitől, ha jól állnak a csillagok, csak úgy szikrázik az agy jutalmazásért felelős központja.
A sofőr érzi, érdemes élni. De nem éli túl.

Ahogy nem élte túl sem a mai, sem a csütörtöki baleset áldozata, aki nem adrenalint és dopamint keresett a síneken, hanem kijáratot az elviselhetetlenből.

A hatvani vonalon egy héten belül a második öngyilkosság. És nem néztem utána – mert nem merek – hányast mutat az országos statisztika.

Persze van egy harmadik változó is az egyenletben. A füles, mobil kombó, ami olyan burkot hoz egyesek körül létre, amiben nem érzékelik a valóságot. A Gemini szerint a MÁV V63 sorozatú villamos mozdony 116 tonna, míg a MÁV V44 sorozatú dízelmozdony 145 tonna szolgálati tömegű, tehát szabad szemmel jól látható fémtömeg, hangsúlyozom, ha szabad a szem, tudat…

Tudom, a többségnek nem kedves tárgya a matek, pláne nem a sok ismeretlenes egyenletek, szóval, ha lenne tanulság, azt mondanám: mind the train.

De a mai mesékben nincs didaxis. És egyre gyakrabban hepiend sem.

Mi történt az idővel, kérdezgeti nagymama,

olyan, mintha tegnap lettem volna még csak kisbaba,

pöttöm poronty, rúgkapáló, gügyörésző bébi,

aki folyton tejet akar s nem a plafont nézni,

anya szerint két pillanat s totyogtam is bölcsibe,

bekukkantottam az ajtón:

kell egy éves bölcs ide?

kellett, ezért betoppantam, bandáztam a csoporttal,

s mikor letelt ott az időm, búcsúztam egy csokorral.

Az óvoda?

apa szerint, három röpke pislogás,

így lettem én egy kettőre, már nagy s komoly iskolás,

s hogy a nyolc év milyen hamar telik itt ki kérem,

még nem tudom, megkérdezem majd az időgépem.  

Kinyitja kék szemét az ég,
te habos kakaót iszol,
bátran a fedélzetre lép,
az űrbe szállhat ma Tibor.

Kilenc Sólyom szárnyán repül,
a Sárkány Legénysége négy,
útjukra Kegyelem vetül,
vár rájuk a csillagos ég.

Üzen:
"Az űr mindenkié,
Földünk pedig egyetlen,
egynek minden nehéz,
soknak nincs lehetetlen."

Hajnalban kel, későn fekszik,
nem felejt el soha semmit,
segít, hogyha hibázom,
s ha kisujjból kirázom,
megdicsér majd kedvesem,
őt én nagyon szeretem,
s el addig nem feledem,
amíg élek!

Végtelen a türelme,
minden mesét ismer,
amit ő tesz nap-nap után,
az egy csoda, hidd el,
mosolyt varázsol a szívbe,
dalokat a szájba,
s bár napközben rejtegeti,
tudom, hogy van szárnya,
megsúgtam neked a titkát,
ne dőlj be a trükkjének,
vigyázz rá, s szeresd a tiéd:
az óvónő tündéred.

A pipacsok s kamillák,
már belakták a rétet,
az első fagyitól idén,
a nyelvem is kék lett,
szúnyogból, azt hiszem máris,
sok millió született,
minden kész, hogy megnyithassuk,
azt a nyári szünetet!

Van nekem egy nagyapám,
nem csoszogós bácsi,
elgurul a pöttyös labdám,
nem kiált, hogy ácsi,
fut utána, fürgén, fitten,
úgy nevez hogy: kicsi kincsem,
s bár fára mászni nem szokott,
ismeri a tiktokot,
s megtartja a titkokat,
hogyha kérem.

Én vagyok a világ legszerencsésebb unokája,
mert az enyém a föld kerek legszuperebb nagypapája,
aki tudja, mire jó a popszegecs,
aki minden kóbor küllőt helyre tesz,
akinek mindig van töltött eleme,
akinek, ha veszít, még sincs elege,
akivel jó kifogni egy icipici snecit,
akivel nem zavar, hogyha sáros lesz a nacid,
aki vesz még két gombócot, bármennyibe kerül,
aki tudja, a Playstation hogy nézhet ki belül,
akinek a viccein századszor is nevetek,
akit öröké és úgymond, végtelenül szeretek.

Pókember egy szuperhős,

világot ment naponta,

nyugi, bár pók, nem sző hálót,

ágy alá, se sarokba.

Én vagyok a Darth Vader,

ne félj, ez csak álca,

nem vagyok én sötét nagyúr,

fénykardom is pálca.

Az én nevem: Elza,

a havat szereted?

Ha kéred örömmel,

varázslok neked.

Mert imádom mind az összes kutyikat,

felkaptam a Mancs őrjárat rucimat,

nincsen túl nagy falat, vagy túl kicsi kutya,

ugye, milyen menő ez a kutyi-ruha?

Egyik fülem, másik fülem,

szép kecsesen ring,

barátaim Sula, Pando,

s az én nevem: Bing.

Tudod mi a farsangi bál,

egyik fontos titka,

hogy mindig kell szerepeljen,

ott egy bátor nindzsa,

nem félj, nem kell elrepülni,

majd Japánig érte,

e farsang nindzsa harcosa,

megérkezett végre.