Lehel, vagy teljes nevén Dér Lehel, hivatásos hűtőmester és fagylaltőr valóban eltűnt. Nyári szabadságra indult életében először.

Lehel még a nagypapa, Kálmán bácsi facipőjének sarkán érkezett egyenesen Szibériából a Kisvárosba. Ekkor Kálmán bácsi épp hogy bajuszos, Lehel meg még épp, hogy csak hideg volt.  Az is csak kicsit.Ez úgy 60 éve történt.

Mikor megérkezett nagyon megörült neki, hogy beköltözhetett Kálmán bácsiék jégszekrényébe, s eldöntötte, mindenben segítségére lesz a vidám, fiatal embernek, aki elhozta őt magával messze földről. Nem volt rest! Hatalmas szorgalommal először megtanulta szépen kimondani azt, hogy fagy, majd beletanult a hűtőmesterségbe.

Egyszer aztán, mikor Kálmán bácsi a Diósi Cukrászda hátsó raktárhelyiségébe beállította új, magas, fehér hűtőgépét, Lehel - aki akkor még nem volt Lehel - átköltözött. Nem csak új otthona, de szép, magyar neve is lett, melyet a hűtőgép ajtaján álló névtábláról választott magának: Lehel.

Nagyon büszke volt rá, hogy neki, egyedül neki volt a Diósi Cukrászdában dolgozók közül igazi, névtáblás otthona.  Mindenki tisztelte is ezért nagyon. Kálmán bácsi és Róza néni pedig megbecsülték, hiszen nagyon ügyes hűtőmester volt. Mindig ügyelt arra, hogy a Diósi Cukrászda fagylaltjai pont elég hidegek legyenek ahhoz, hogy teljesen gömb alakú gombócokat lehessen szedni a fagylalttégelyekből. Semmi jégkristály. Semmi olvadás. Csak finom, lágyan olvadó krém. Egész éjszaka virrasztott, pontosan tartotta a hőmérsékletet, s minden reggel, pontban hét óra harminc perckor mosolyogva köszöntötte Róza nénit.

Munkája persze csak május elsejétől szeptember végéig tartott, utána ugyanis nem készült fagylalt. Ilyenkor Lehel nagyokat szunyókált és kérdez-feleleket játszott Zserbóval a cukrászda kutyájával. Meg napközben órákig nézegette ábrándozva azt a képeslapot, amit Róza néni kapott nagyobbik fiától Ármintól. A szép, kék tó vizén egy hófehér vitorlást úszott a naplementében. Lehel még sosem látott ilyen gyönyörűséget és elhatározta, egyszer felkeresi ezt a tavat, amit úgy hívnak, Balaton.

folytatása következik...

az első részt itt találod: http://avarfalvimesek.blog.hu/%E2%80%A6/%E2%80%A6/der_lehel_a_balatonra_megy

Diósi Róza néni fehér kötényében, ahogy minden reggel pontban hét óra harminc perckor, ma is odalépett a magas, fehér ajtós, öreg hűtőgéphez és kinyitotta az ajtaját. A fagylaltokat készült kivinni melyek nagy, szögletes, fém színű tégelyekben éjszakánként a hűtőgépben aludtak, s álmodtak rövidnadrágos, huncut képű kisfiúkról, meg rózsaszín habszoknyás, copfos kislányokról.

A hűtőgép a Diósi Cukrászda hátsó raktárhelyiségében állt, közvetlenül a nagy, diófa ajtó mellett, ahol a személyzet és a szállítók ki és bejártak. A nagy, diófa ajtót nyitvatartási időben sosem zárták be így hétfőtől vasárnapig ínycsiklandó illatok szöktek ki rajta az öreg, sárga falu bérház mázascsempés udbvarára. Főzött párizsi krém, frissen őrölt dió, omlós sajtos pogácsa, fahéjas szilva, miegymás. Az udvarról pedig, ahova a nagykapun át beszűrődött a kisváros nyüzsgése, izgalmasabbnál izgalmasabb zajok hallatszottak be a Diósi Cukrászda raktárába. Most épp egy sárgarigó kezdett trillázni a ház előtti bokron, miközben Zserbó, a cukrászda kutyája vidám csaholással köszöntötte Stefit a tejszállító autó sofőrjét.

Róza nénit ahogy kinyitotta az öreg hűtőgép ajtaját, szörnyű meglepetés fogadta:

- Te jóságos ég! - csapta össze ijedten a kezét, s magasra polcolt, fehér kontya is megremegett a rémülettől.

A nagy, szögletes fém színű tégelyekben a máskor habos hegycsúcsokban pihenő, finom fagylaltok mind színes, ragacsos tócsaként lötyögtek. Elolvadt a mézesdió, a sárgadinnye és a ropogós kekszdarabokkal teleszórt, alig édes vanília, a halvány fűszínű pisztácia, a krémes karamell, a mazsolákkal pettyezett puncs és a hófehér éppen elég savanyú citrom is. Egyedül a gyerekek kedvence, a mélybarna csokoládé volt még valamennyire fagylaltszerű, de már az is egyre nagyobb cseppekben izzadt.

- Jaj, Rudi! - kiáltott Róza néni a cukrászműhely felé az épp szorgosan pogácsákat szaggató legfiatalabb cukrászinas unokájának. - Szörnyűség történt, gyere azonnal! 

A nyulánk, épp nyári szünidejét töltő gimnazista Rudi lerázta kezéről a lisztet, majd megtörölte a kötényébe és odasietett a nagymamájához a raktárba, Benézett az öreg hűtőgép kissé már kopottas belsejébe, a homlokára tolta fehér cukrászsapkáját és megvakarta a füle tövét. Mindig így tett, ha valami fontos dolgon gondolkodott.

- Azt hiszen  nagy a baj Nagymama! - jelentette ki Rudi, miután újra, alaposan körbenézett az olvadt fagylalttal teli hűtőben. - Lehel eltűnt!

hamarosan folytatjuk! :)

Épül már a Homokváros,

csak ne lenne ilyen sáros,

kell még rá egy sajtos lángos,

anya homlok aggód-ráncos.

Piros vödör, szita, lapát,

ássuk mélyebbre mondd apát?

nem kell neki esőkabát,

homokvár fedi a hasát.

Én bulizok, ha bilizek,

szép, nagy tavat pisilek,

egy mesekönyvet kiolvasok,

úgy trónolok, mint a nagyok,

anya arcán mosoly derül,

ha a bilibe kaka is kerül,

és, ha ennek örül, na,

viszlát, kedves pelenka,

már nem veszlek vissza,

Zsolti szobatiszta!

kép forrása:pinterest.com

Apa, játssz most velem, kérlek,

hétfőn majd dolgozhatsz,

most végre itt a péntek,

a játszón neked szedtem,

ezt a kavicsot,

nézd meg,

Apa, játssz most velem kérlek.

Apa, játssz most velem, kérlek,

a szombat délutánok,

mind ettől olyan szépek,

ha itt vagy, én a legmagasabb,

ágra is felérek,

Apa, játssz most velem, kérlek.

Apa, játssz most velem, kérlek,

vasárnap este veled,

majd csillagokat nézek,

mesélsz, ölbe veszel, s én,

átölellek téged,

Apa, játssz most velem, kérlek!

A hekk biz nem egy tavi hal,

otthona a tenger,

de akkor a Balcsi büfé,

miért van tele hekkel?

Mert szegény hekk,

ábrázata olyan nagyon randa,

hogy a vízből kiszavazta,

a tengerihal banda.

Karrierbe fogtak hát,

a szintén rusnya tonnal,

szerelembe estek rögtön,

az édes Balatonnal.

Így eshet, ha ott nyaralsz,

majd az idén nyáron,

mindenhonnan hekk vigyorog,

rád majd kis barátom.

Tudja, nagyon szeretjük,

mert nincs benne szálka,

s a sütőbe is jobban befér,

mint mondjuk egy bálna.

kép forrása:halaszat.blog.hu

Vidáman rikkant az élesztő,

hótestű kelt tészta, ébresztő!

A pálmaolaj strand van 80 fok,

jól teszitek, hogyha csobbantok!

Ússzatok szépen, míg lesültök,

a pihenőrácsra, ha leültök,

napozni nincs idő sajnos,

hátatok, tejfölös-sajtos.

Figyeljen most minden gyerek,

kinőttek a dinnye hegyek,

alig várom, hogy már egyek,

választani jaj, nem merek!

Kongatom vajh' milyen belül,

jól kong, a kés előkerül,

aki kér, most szépen leül,

s falhatja, ha végre lehül.

Csak hidegen jó a görög,

számon piros szakáll csöpög,

dinnyeszelet azon röhög,

magját hú, de messze köpöd!

Te tanítasz repülni,

te tanítasz úszni,

te tanítod hogyan kell,

a csillagokig nyúlni.

Tőled tudom milyen szép,

ha kalandos az élet,

köszönöm ezt drága Apa,

nagyon szeretlek Téged!