Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Erdő alján, járdán, kertben száraz levél rengeteg, Sárga, barna, mély avarban  taposni úgy szeretek, Zizeg, zörög, surrog halkan, S engem csak visz, visz a talpam, Amíg tart az avar, Engem biz' nem zavar, A sár!  

Ősszel a tulipán levetkőzik szépen, Elbújik a virágágyas jó puha ölében, Összegömbölyödik az apró virághagyma, S álmodozva készül a szép, új tavaszra.  

Hol volt, hol nem volt, a csillogó üvegtornyokon innen, a gyárkéményeken túl, ott, ahol az emberek mind sok-sok emeletes házakban laknak, s hatalmas, ablaktalan dobozokba járnak vásárolni, élt egy kislány: Anna. Anna épp olyan kislány volt mint a többi 5 éves 10 hónapos és 11…

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál, Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál, Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes, Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!   Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja, Hajlik az ág,…

Szép piros szemek, Eszünk belőlük? Remek! Ki a maggal, Be a szájba, Cseresznyehúst pocikámba! Még egyet és még egyet, Megeszem a legszebbet, A lyukas az kukaclakás, Abból is van jó nagy rakás, De nem bánom, Tovább eszem, Hogy erős legyen a kezem, Mert jövőre a…

Édes, bordó szemek, levük vígan freccsen, Ahogy magját vájod a nadrágodra cseppen, Sebaj, egy kis folt, majd anyu kisikálja, Olyan finom édes, együnk belőle még! Egyik után másik, De nézd, itt meg ki mászik?! Hát Te ki vagy kis koma? Az biztos nem lakoma, Izegsz-mozogsz…

Rajta sétálsz, rajta játszol, Rajta oly' picinek látszol, Csodákkal vesz finoman körbe, Nézd ez az ág milyen görbe! A szivárvány hogy kanyarog, Felhők takarják a napot, A fű illata friss, harmatos, A sünigyerek milyen aranyos. Az érett alma hogy mosolyog, A köd, ha ősz…

Nézd, a Mikulás szakálla milyen hófehér, Ragyogó kis csillagokat csípett rá a dér. A Mikulás szakálláról lerázza a deret, Szarvas szánon szállva szórja szét nekünk a telet.

A Varjú ült az ágon lesett a Diófára, De jó lenne egy nagy dió vacsorára! Várja türelmesen a száraz faágon, A sok érett dió végre földre szálljon. Korog már a gyomra, szomorúan károg, Közelebb repül az öreg Diófához, Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok, Ha nem…