Már csak három nap volt hátra a februárból, amikor egy reggel a Tél nagyon fáradtnak érezte magát. Elég kimerítő dolog mindent lefagyasztani, azt hiszem, aludnom kéne néhány hónapot - gondolta miközben egy bögre hideg jégkását kortyolgatott. Ahogy befejezte a reggelit, fogta csillogó…

Hóemberem helyén mocsár, álmos füvön lassú bogár. fákon nyújtóznak a rügyek, hálózsákjuk mára szűk lett, ki kellene innen bújni, a szélnek sem kéne fújni, hóval teli szürke szatyrok, mától bodros barik vagytok! Jön a tavasz, itt van, látom, nap süt át a hóvirágon, hurrá, nem kell kesztyűt…

Egy unalmas, szürke napon épp nem volt tanítás az 1. B-ben, a számok úgy döntöttek, rendeznek egy amolyan verseny félét. Csak úgy szórakozásból. Legyen szépségverseny! – javasolta a 8-as, aki igen híres volt karcsú dereákról. De erről hamar letettek. Legyen tehetségkutató. Én tudok egy jó dalt!…

Cápatrik minden reggel odaúszott a Hosszú szirthez, ami pont 3 méter 86 centi hosszúságú. Ezt minden kölyökcápa tudja az óceánnak ebben a sarkában, nagy is ilyenkor a tolongás. Mindenki szeretné, hogy az orra hegyével elérje a szírt egyik, az uszonya sarkával pedig a másik végét. Hogy miért? Hát a…

Régesrég élt Márton, köpenye rőt bársony, bár volt kardja, nem szívelte, hogy bárkit is bántson.   Szíve nem volt kemény, kedves, bölcs és szerény, tőle mindig kaphatott csak, a gyenge és szegény.   Szerette az Urat, járta a keskeny utat, bár rejtőzött, püspökszékbe, gágogták a…

Szuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye…

Volt egyszer egy kisfiú: Töhötöm. Nem volt éppen rossz gyerek, meg jó sem. Csintalan, örökké maszatos, fiúcska, aki sokat bosszantotta a macskákat, ugrált a pocsolyákban és taposta le, mindig véletlenül persze, anya féltve őrzött kiskertjét.Bár esküdött rá, hogy nem direkt csinálja, valahogy mindig…

Ott a kuka, ne légy buta! Ha már nem kell, dobd be oda. Igérd meg most, soha, soha, nem szemetelsz!   Köszönöm: a Föld

Vége a nyárnak, távol a hó érik a tőkén a borravaló, szép szemű szőlő, tündérnek szóló, őszre mosolygó, zöld csemege. Mondd, eszed-e?  

Szőlőgyöngyöt fűzött, ágas-bogas fürtre, cakkos levél alá, rejtette el fürge, napsugárujjakkal cirógatta lágyan, megnőjenek nagyra, amíg meleg nyár van. S mikor az ősz halkan, leveleken lépdel, szőlőgyönygyöt szedünk, óvatosan kézzel, kosarakba gyűjtjük, kóstolgatjuk,…