Akác
Májusban a méhek mohón fehér fürtjén függenek,
kiknek kályhája van otthon, a fájával fűtenek
ha felmászol az ágára, eltépi a gatyád,
messziről jött, de otthon van, nálunk már az akác.
Bükk
Azt mondta a nagyapám, a dédapám, s az ük,
bikkmakkot terem az erdőn, a sok szürke…
Ha copfos,
ha bodros,
ha szőke,
ha barna,
ha cserfes,
ha csendes,
ha szürke,
ha tarka,
ha cicás,
ha pónis,
ha tornás,
ha focis,
ha tütüs,
ha farmeres,
bárhogy IMÁDOM,
az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!
Mindjárt itt a szeptember,
anya mondja, mennem kell,
várnak rám a gyerekek,
játék, mese, szeretet,
s ha elkezdek félni,
majd az óvó néni,
megölel.
Ha eljön a délután,
anya ott fog várni rám,
csoportszoba ajtóban,
mosolyog majd, no jól van,
hiányoztál nagyon,
én meg ugye…
Arany gyöngyből csemege,
cukrozta nap melege,
öntözte sok felhő,
ha majd egyszer felnő,
mély fazékba ugorjon,
roppanósra puhuljon,
csacsogó csócsálók csőrén,
a hasukba guruljon.
Szelesztina türelmetlenül toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról.
Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt:
Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…
Hajó vagyok, egy kis ladik,
édesanya tenyerén,
ringatózunk, szélszaltózunk,
lenyugvó nap peremén,
fodrozódik kacagásunk,
szélcsendsík tükörtavon,
itt a nyár a szünidőt én,
imádom nagyon, nagyon!
Designed by Freepik
Tudod, mi a medve álma,
édes, bordó bálnamálna,
elég abból neki kettő,
tele lesz a medvebendő.
El is van jó mélyen rejtve,
erdőjáró meg ne lelje,
ugyanis ki megtalálja,
az összeset felzabálja.
Hogyha nem vagy macirokon,
málnát csentél, jár a pofon,
erdőben légy mindig éber,
ne fuss…
Negyed század alatt elajándékoztál:
sok ezer ölelést,
több tízezer jó szót,
százezernyi mosolyt,
s milliónyi szeretettel teli pillanatot.
Kívánjuk, hogy a következő negyed században:
sok ezer értékes percet tölthess,
tízezerszeresen megtérülő munkád,
százezernyi kacagást fakasztó…