Süntakaró   Kinek van a legszebb paplana a télre? színes, illatozó, gyümölcsfalevélke, ha jeges szelek fújnak, alá mind elbújnak, míg nem zenél a tücsök, alszanak a sünök.     Sünlakoma   Tüskemalac, hova szaladsz? Vár talán a vacsora, eső után, friss  giliszta, ez lesz ám a…

Akác Májusban a méhek mohón fehér fürtjén függenek, kiknek kályhája van otthon, a fájával fűtenek ha felmászol az ágára, eltépi a gatyád, messziről jött, de otthon van, nálunk már az akác.   Bükk Azt mondta a nagyapám, a dédapám, s az ük, bikkmakkot terem az erdőn, a sok szürke…

Örülök a télnek, örülök a nyárnak, friss tavaszi szélnek, őszi lombhullásnak, hogyan lehetsz bárhol, és bármikor boldog? ha a napsugarad, a szívedben hordod!                         A verset Bódi Kati varázsrajza ihlette.

Ha copfos, ha bodros, ha szőke, ha barna, ha cserfes, ha csendes, ha szürke, ha tarka, ha cicás, ha pónis, ha tornás, ha focis, ha tütüs, ha farmeres, bárhogy IMÁDOM, az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!  

Mondják, hogy az augusztusi éjszakák a legszebbek. Szerintem is mesések. A levegő olyan langyos és simogató, mint egy puha, pamut pléd.  Friss fafüst, és a piruló pecsenye illata keveredik, a forróságtól felszabaduló föld, harmatszagú leheletével. Miközben a jéghideg, dinnyeszelet leve patakzik…

Szelesztina türelmetlenül  toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról. Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt: Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…

Hajó vagyok, egy kis ladik, édesanya tenyerén, ringatózunk, szélszaltózunk, lenyugvó nap peremén, fodrozódik kacagásunk, szélcsendsík tükörtavon, itt a nyár a szünidőt én, imádom  nagyon, nagyon!  Designed by Freepik

Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

Kész van fejemben a lista, indulok a majálisra, kell majd lufi, ami lebeg, de tartsd rajta jól a kezed, mert a lufi, hogyha szabad, a csillagokig felszalad. Kell még cukor, vattapuha, légy óvatos, mert a fura, felhőkönnyű, színes, édes, úgy ragad, hogy az már rémes. Kell még egy kör…

  Kismotoromon, térdem fülig jár, az iskola vár.   Alacsony a szék, rövid már az ágy, az iskola vár.   Az összes mesét, fejből tudom már, az iskola vár.   Alig várom hogy, elteljen a nyár, az iskola vár.   Szívem, ha nehéz, majd visszatalál, az óvodám…