Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A nagy égbolt takarítás

2018. augusztus 12. 17:14 - Várfalvy Emőke

Mondják, hogy az augusztusi éjszakák a legszebbek. Szerintem is mesések. A levegő olyan langyos és simogató, mint egy puha, pamut pléd.  Friss fafüst, és a piruló pecsenye illata keveredik, a forróságtól felszabaduló föld, harmatszagú leheletével.

Miközben a jéghideg, dinnyeszelet leve patakzik végig az arcomon, élvezet hallgatni a tücskök bandáit. Olyan átéléssel játszák hajnalig a téli vackukban írt slágereiket, hogy bármelyik nagy zenekar példát vehetne róluk a Szigeten.

És akkor még a látványról nem is beszéltünk.

Ha az ember végre kikerül a városban tobzódó utcai lámpák fényköréből – ne adj Isten egy  világ végi kis faluban egy mező szélére - a szeme boldog megkönnyebbüléssel öleli magához ez elé táruló végtelent.

Az ég zaccfekete ponyváján millió csillag pislog, némelyik álmosan, némelyik huncutkásan, némelyik meg csak úgy, mert épp ezen a féltekénken van halaszthatatlan dolga.

Persze most azt kérded - megjegyzem jogosan - miben mások az augusztusi éjszakák a korábbi nyári éjszakáknál? Mert ott van például a június, amikor még úgy örülünk a nyárnak, mint egy régóta várt, értékes ajándéknak. Vagy a július, amikor még annyi van hátra a szünetből, hogy senkinek sem fáj a feje amiatt, hogy egyszer csak véget ér.

Pedig a válasz egyszerű: a nagytakarítás miatt.

Nagytakarítás?

Micsoda vicc ez?!

Ki látott már olyan nagytakarítást, ami szép, pláne olyat, amit este csinálnak?

Én.

És te is fogsz, ha egyszer szánsz rá egy kis időd, kiülsz a zaccfekete égbolt alá, valahol egy világvégi kis faluban, ne adj Isten, a mező szélére.

Én is ott láttam először ilyet. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez nagytakarítás.

Édesapám mesélte, hogy minden augusztusban, Anyaisten felveszi a halkan csoszogós, oroszlán mintás mamuszát, felköti a fejére a fiastyúk pettyes kendőt, derekára meg a tejútfehérre mosott kötényt, és nekiáll leseperni a csillagokat az égről.

Persze nem mindet. Csak azokat, amik elromlottak. Amik szépen ragyognak, mint a Göncöl szekér vagy a Kismedve csillagai, azokat csak óvatosan leporolja, kifényesítgeti, hogy még szebbek legyenek.  Ezután megy tovább, hogy megkeresse a hibásakat.

Persze a hibásak között is vannak olyanok, amiket még meg lehet bütykölni. Ezeket összeszedegeti egy nagy, spirálgalaxis mintás reklámszatyorba, és elviszi a Mennyei Műhelybe javítani. Jó szórakozás Atyaistennek vasárnaponként, mikor épp pihen.

S hogy mit csinál a többivel? Azokkal, amik már csúnyán kicsorbultak, eltörtek, örökre kiégett bennük az izzó? Üstökössörtéjű partvisával gondosan belesöprögeti őket egy fekete lyukba, ahol pillanatok alatt finom csillagpor lesz a hulladék csillagokból. A port összegyűjti egy fényzáró, kozmikus zsákba, és felteszi a műhely egyik polcára. Így Atyaistennek mindig van miből világokat teremteni, ha épp kedve támad hozzá.

Hát ezt látod, mikor augusztusban a csillaghullást nézed.

Ugye mondtam?

Meseszép!

kati_bodi_a_nagy_egboltakaritas.jpg

Illusztráció: Bódi Kati

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr914176879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása