Szelesztina türelmetlenül  toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról. Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt: Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…

Hajó vagyok, egy kis ladik, édesanya tenyerén, ringatózunk, szélszaltózunk, lenyugvó nap peremén, fodrozódik kacagásunk, szélcsendsík tükörtavon, itt a nyár a szünidőt én, imádom  nagyon, nagyon!  Designed by Freepik

Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

Kész van fejemben a lista, indulok a majálisra, kell majd lufi, ami lebeg, de tartsd rajta jól a kezed, mert a lufi, hogyha szabad, a csillagokig felszalad. Kell még cukor, vattapuha, légy óvatos, mert a fura, felhőkönnyű, színes, édes, úgy ragad, hogy az már rémes. Kell még egy kör…

  Kismotoromon, térdem fülig jár, az iskola vár.   Alacsony a szék, rövid már az ágy, az iskola vár.   Az összes mesét, fejből tudom már, az iskola vár.   Alig várom hogy, elteljen a nyár, az iskola vár.   Szívem, ha nehéz, majd visszatalál, az óvodám…

Vállamon tarisznya, bár betehetnélek, drága óvó nénim, úgy vinnélek téged, vinnélek magammal, el az iskolába, de nem lehet tudom, minden könny hiába. Neked maradnod kell, nekem pedig menni, mond csak ugye nem fogsz, gyorsan elfeledni, én gondolok rád majd, szóval ne sírj, nevess, úgy…

Kis palánta voltam, mit két gondos kézzel, szeretettel, kitartással, odafigyeléssel, türelemmel, jó szóval, sok-sok öleléssel, erős csemetéddé nevelgettél fel.   Köszönöm a mosolyokat, napsugár volt nekem, meséid és mondókáid friss öntöző vizem, a sok játék, tanítgatás volt az eszem…

Nap körül bolyongó óceánkék bolygó rajta tenger ember, szeméthegyet termel, nő a hegy az égig, a Nap már nem is fénylik, füstködön át les le, megmentőt keresve, ki védi meg a Földet, a lélegző zöldet, erdőt, tavat, hegyeket, ti lesztek azok,…

Az ibolyának nincsen rigolyája, hisz ropogós rigófütty uzsonnája, frissen fakadt fűszálból  faragott ágya, s selyem napsugárból szőtt áttetsző sálja, mind boldoggá teszik.  

  Fiúknak 1. Bár az erdő még nem zöldül, az ibolyák már kékek, hoztam is az illatukból, megöntlek vele, kéred? 2. Hétfő is van, korán keltem, de hidd el nem bánom, megöntözlek, nevess velem, kedves, szép virágom! 3. Tanultam egy verset, de nem jut eszembe, azért csokitojást, teszel a…