Öreganyám sparhelt mellett kukoricát morzsol, A két csutka tánca közben barázdákat horzsol, Hullik a sok sárga gyöngyszem, lesz egy véka tengeri, S ami huncut mellépotyog, a kendermagos felszedi.    

Vacog a föld, hideg már az októberi éjszaka, Oly' távol jár még a tél s a pihe-puha paplana, De jó lenne egy nagy, meleg, finom, bolyhos takaró, S hozzá forró, sűrű, édes, tejszínhabos kakaó. Nádszálat ragad a szél s hozzá felhőfonalat, Fürgén dolgozik és közben…

Igazi ünnep mind az a nap, Amikor apuci itthon marad, Egész nap nevet és játszik velem, Én az ilyen ünnepeket szeretem. Igazán akkor ünnepelünk, Ha nagyihoz vidáman, együtt megyünk, Nevetve ölel úgy örül nekem, Én az ilyen ünnepeket szeretem.            

Vajon csak a mesében léteznek a hősök? Vajon csak az a hős, aki mindig győzött? Vajon a hős folyton erős, kemény, bátor? Vajon a hős tudja, hogy ő hős magáról? Vajon válhat hőssé egyszerűen bárki? Vajon hogy hős legyek sokat kell majd várni? Vajon, ha hős leszek, én is…

A gondolatból betűk lesznek, Táncolnak és ölelkeznek, Így születnek meg a szavak, Hol rövidek hol hosszúak, Kézen fogva sorba állnak, Rajzolnak sok mondatot, S a mondat majd elmeséli, Az író mit gondolhatott.

Őszi eső nap nap után ráérősen szemerkél, Fáradt süni mindenfele téli szállást keresgél. Farakásban túl huzatos, Ez a bokor nagyon szúr, A házak közt emberek járnak, Üregben róka az úr. Lám csak, lám! De finom puha, ez a színes avarhalom, Csupa illatos levéllel…

Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Erdő alján, járdán, kertben száraz levél rengeteg, Sárga, barna, mély avarban  taposni úgy szeretek, Zizeg, zörög, surrog halkan, S engem csak visz, visz a talpam, Amíg tart az avar, Engem biz' nem zavar, A sár!  

Ősszel a tulipán levetkőzik szépen, Elbújik a virágágyas jó puha ölében, Összegömbölyödik az apró virághagyma, S álmodozva készül a szép, új tavaszra.  

Hol volt, hol nem volt, a csillogó üvegtornyokon innen, a gyárkéményeken túl, ott, ahol az emberek mind sok-sok emeletes házakban laknak, s hatalmas, ablaktalan dobozokba járnak vásárolni, élt egy kislány: Anna. Anna épp olyan kislány volt mint a többi 5 éves 10 hónapos és 11…