Puha, mint a paplan, fehér mint a tej, hideg mint a fagyi, induljunk már el! A fejemen sapka, nyakamban a sál, a kesztyű is itt van, induljunk el már! Tavasszal búcsúzunk, nyáron átfutunk, ősszel nagyon várjuk, tél van, indulunk? Nézz ki te is anya, látod, milyen jó, induljunk már…

Egy nap a Mikulás, a csoki raktárt járva, belebotlott, egy jó ízűn, habzsoló madárba, szegény nagy szakállú, nem hitt a szemének, a madár mindenből, jócskán csemegézett alig maradt néhány, félig csócsált tábla, rá is morran szegény, jóllakott madárra, na, és mondd, most mi lesz, hogy…

Csizmát húz a December, tollas nagykabátot, négy hétig járja az utcát, s meséli mit lát ott, hit, remény és öröm szeretet és béke, jut-e vajon minden házba, ahova elférne?                                 Designed by Freepik

Unod már a szürkeséget? felvidítlak gyorsan téged, hozok olyan felhőt ide, minek porcukor a szive, jól kirázzuk, s hova ér, minden csupa hófehér!   Unod már a esőnapot? felvidítlak, hogyha hagyod, hozok tükröt, hatalmasat, lefedjük vele a tavat, csillog mint egy pocsolya, jól viszi a…

Akác Májusban a méhek mohón fehér fürtjén függenek, kiknek kályhája van otthon, a fájával fűtenek ha felmászol az ágára, eltépi a gatyád, messziről jött, de otthon van, nálunk már az akác.   Bükk Azt mondta a nagyapám, a dédapám, s az ük, bikkmakkot terem az erdőn, a sok szürke…

Ha copfos, ha bodros, ha szőke, ha barna, ha cserfes, ha csendes, ha szürke, ha tarka, ha cicás, ha pónis, ha tornás, ha focis, ha tütüs, ha farmeres, bárhogy IMÁDOM, az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!  

Mondják, hogy az augusztusi éjszakák a legszebbek. Szerintem is mesések. A levegő olyan langyos és simogató, mint egy puha, pamut pléd.  Friss fafüst, és a piruló pecsenye illata keveredik, a forróságtól felszabaduló föld, harmatszagú leheletével. Miközben a jéghideg, dinnyeszelet leve patakzik…

Szelesztina türelmetlenül  toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról. Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt: Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…

Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

Kész van fejemben a lista, indulok a majálisra, kell majd lufi, ami lebeg, de tartsd rajta jól a kezed, mert a lufi, hogyha szabad, a csillagokig felszalad. Kell még cukor, vattapuha, légy óvatos, mert a fura, felhőkönnyű, színes, édes, úgy ragad, hogy az már rémes. Kell még egy kör…