Harmatvizes Hajnalban keltem, Harmatvizet hoztam, Hogy a legszebb kis virágot, Meglocsolgathassam.    Nagymamás Meglocsollak Nagyikám, Finom, illatos vízzel, Mert szeretlek én nagyon, Ezzel a kis szívvel!   Puszizkodós Húsvét hétfő eljött, Hát én is itt…

Hajdanán egy nagyokos azt találta ki, Húsvétkor sok édességet tojik a nyuszi,   Ez bizony egy téveszme, ezért nagyon kérlek, ne, edd meg, mert a nyúl bogyó, nem épp finom csoki golyó!

Édes tavasz-illat száll, Zümmög már a sok bogár, Üres bendő, repkedő, Hol a bogárlegelő?   Terülj-terülj lakoma, Reggeli, ebéd, vacsora, Virágkehely étterem, Parkban, erdőn, réteken!

Vajon ki volt Petőfi, Rímben nehéz lefőzni, Ő nem volt még Nyugatos, Csak forradalom-tudatos.   Vajon ki volt Batthyány, Nemes, nem is hangyányi, Császármorzsát nem evő, Komoly államvezető.   Vajon ki volt Jókai, Neki volt mit mondani, Bő beszéd volt erénye, Van vagy…

Duna Korzó   Azt hallotta a Duna, Hogy szép város ám Buda, Megnézi, eldöntötte, S Pestet el is öntötte. kép forrása: artmission.hu   Hízik a Duna   Olvad a hó, hízik a Duna, Szűk neki a meder, Nem csoda, hogy hízik szegény, Hisz’ folyton csak hever, Szaladj…

A telihold tükör ma, Csurig telik fénnyel, Mosolyogva ringat, Álmod gyorsan érd el, Udvarában tündérek, Sajtot lakomáznak, Földre hull a csillagmorzsa, Ezen kacarásznak.  

Villany póznán egy lábon, Körbe-körbe kémlel, Hol is laktunk szomszédságban, Tavaly a fecskével, Kellemes kis társbérlet volt, Szimpatikus környék, A padláson cirmos lakott, S nevelte nyolc kölkét, A háziúr sem volt goromba, Nem neheztelt érte, Ha fészkünktől nem…

Odafönt az égen nagy, sötét felhő gomolyog, Szürke utcán, bisztrónk előtt kopasz ember sompolyog, Jön a felhő közelebb, A kopasz ember elmereng, Nocsak, de nagy varjúbanda, A sok madár megrohanja, Régi barát, tudja mi jó, Van nála egy kiló dió, S bár ez nem egy horror…

Piros orrú kis krapek, Vigyorog csak egyre, Előbújik s kitelepszik, A vakondtúrás hegyre, Ma vajon mi lesz a móka, Hova gördül autója, Mit ás ki majd kis lapátja, Nyúl, sün, egér jó barátja, A Kisvakond.   Kép forrása: tvtropes.org  

Óriásnak látlak, oly' nagy vagy, fel sem érlek, Átölelem a térdeid és csendben arra kérlek, Ne menj ma el dolgozni, maradj itthon velem, Vegyél ölbe, ölelj meg s mesélj valamit nekem!   Varázslónak látlak, kinek keze között, Összeforr egyszerre minden ami törött, Újra…