Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

Ziregve zörög a málnabokor kiregve korog a medvegyomor, érik a málna, kéne egy mázsa, úgy lenne édesmély a medve álma.                   Designed by Freepik

Nálunk nem téma az egerészet, egy macskaúr bármikor heverészhet, hogyha megéhezem, jön a személyzetem, kérdezi mit ennél cicukám, s jön is a libamáj pástétom.

A gyermekkor pipacsvirág: pajtással pörgő, mosolyfaragó, széltekergető, szabadságédes, álombanjáró, fűben kuncogó, harmathempergő, szemvillanás.   Designed by Freepik

Kész van fejemben a lista, indulok a majálisra, kell majd lufi, ami lebeg, de tartsd rajta jól a kezed, mert a lufi, hogyha szabad, a csillagokig felszalad. Kell még cukor, vattapuha, légy óvatos, mert a fura, felhőkönnyű, színes, édes, úgy ragad, hogy az már rémes. Kell még egy kör…

  Kismotoromon, térdem fülig jár, az iskola vár.   Alacsony a szék, rövid már az ágy, az iskola vár.   Az összes mesét, fejből tudom már, az iskola vár.   Alig várom hogy, elteljen a nyár, az iskola vár.   Szívem, ha nehéz, majd visszatalál, az óvodám…

Vállamon tarisznya, bár betehetnélek, drága óvó nénim, úgy vinnélek téged, vinnélek magammal, el az iskolába, de nem lehet tudom, minden könny hiába. Neked maradnod kell, nekem pedig menni, mond csak ugye nem fogsz, gyorsan elfeledni, én gondolok rád majd, szóval ne sírj, nevess, úgy…

Kis palánta voltam, mit két gondos kézzel, szeretettel, kitartással, odafigyeléssel, türelemmel, jó szóval, sok-sok öleléssel, erős csemetéddé nevelgettél fel.   Köszönöm a mosolyokat, napsugár volt nekem, meséid és mondókáid friss öntöző vizem, a sok játék, tanítgatás volt az eszem…

Virágszőnyege szép, otthonom a rét, pancsolni benne jó, otthonom a tó, szárnyam hegyén a kék, otthonom az ég, erdő mélye ma zöld, otthonom: a Föld.                               Designed by Freepik  

Nap körül bolyongó óceánkék bolygó rajta tenger ember, szeméthegyet termel, nő a hegy az égig, a Nap már nem is fénylik, füstködön át les le, megmentőt keresve, ki védi meg a Földet, a lélegző zöldet, erdőt, tavat, hegyeket, ti lesztek azok,…