Halkan egy dobozban bágyadtan tekereg,
Ha nem vagy épp náthás, búsan kesereg,
Munka nélkül pihen s egyre csak sóhajt,
Az Orrszi-porszi kígyó szippantani óhajt.
S egy hűvös tavaszi reggel után,
Mikor sapka nélkül sétáltunk mi ketten Gyulán,
A szörcsögő orrocska lassan elered,
A hapcizástól bugyborékos ragacs nózileved.
Az orrszívó vidám, ugrándozva örül,
Pattan s boldogan a porszívóra repül,
Felbúg a motor, ő az orrocskádra tapad,
Segítsd őt dolgozni, ne tekergesd magad!.
Simogasd meg bátran s köszönd meg neki,
Hogy az orrszippantást a tekergő ily' nagyon szereti,
Bár csúnya a hangja s amit csinál rémes,
De nélküle nem lehetnél újra egészséges.