Az én jelem az alma,
szép piros, nem tarka.
Az én jelem az autó,
villámsebesen haladó.
Az én jelem a bögre,
nem akasztható szögre.
Az én jelem a cipő,
nagyon jó messzire vivő.
Az én jelem a csengő,
vidám dallamot zengő.
Az én jelem a cseresznye,
májusban érik nevetve.
Az én jelem a csiga,
ha elcsúszik nem hiba.
Az én jelem a csillag,
karácsony, fahéj illat.
Az én jelem az eper,
irigy rá a szeder.
Az én jelem az esernyő,
a nyele kunkori, tekergő.
Az én jelem a lombos fa,
a kertész bácsi gondozza.
Az én jelem a levél,
nő, árnyékban legyél.
Az én jelem a felhő,
esőt ad, mikor felnő.
Az én jelem a fenyő,
karácsonykor igen menő.
Az én jelem a füzet,
légyszi, ne gyújts vele tüzet.
Az én jelem a gomb,
ha piros, finoman nyomd.
Az én jelem a gomba,
bár pettyes azért nem ronda.
Az én jelem a gyűrű,
a hajam meg igen szép sűrű.
Az én jelem a hajó,
a Balcsi vizébe való.
Az én jelem a halacska,
otthona kéklő tavacska.
Az én jelem a ház,
bújj bele, nehogy megázz.
Az én jelem a hold,
sötétben lámpásom volt.
Az én jelem a kifli,
reggel a pékbácsi visz ki.
Az én jelem a körte,
táncolj csak vidáman körbe.
Az én jelem a kulcs,
a lakat közepébe nyújts.
Az én jelem a labda,
felrepülök néha a napba.
Az én jelem a létra,
nem mászik fel rajtam a béka.
Az én jelem a lufi,
gömbölyű, mondhatni pufi.
Az én jelem a mackó,
kinek kedvence a vackor.
Az én jelem a mozdony,
valaki szenet kell hozzon.
Az én jelem a nap,
hogyha süt, megnő a bab.
Az én jelem az óra,
az idő telik, tudj róla.
Az én jelem a perec,
ha ennél a pékhez mehetsz.
Az én jelem a pillangó,
virágos mezőben illangó.
Az én jelem a sál,
télen a sapkával jár.
Az én jelem a süni,
kedvencem tudod: a süti.
Az én jelem a szilva,
lekváros üvegre írva.
Az én jelem a szivárvány,
mosolyog a világ rám.
Az én jelem a szív,
gyere csak, ölelni hív.
Az én jelem a szőlő,
apró szemeket őrző.
Az én jelem a tulipán,
mókás kis állat a gulipán.
Az én jelem a virág,
csodál az egész világ.
Az én jelem a zászló,
ez a jel mindig a zárszó.
kép forrása: padparadsa.blogspot.com
