Maminak láza volt. Jó magas. Persze nem olyan magas, hogy felérjen a szekrény tetejéig. Olyan magas láza senkinek sincsen. De azért magas volt, olyan nagyon, hogy Mami arca kipirult tőle, a keze forró volt, a nyakába pedig belekötötte a legvastagabb sálat, amit a nagyitól kapott tavaly karácsonyra. Zsoca csodálkozva nézte, majd megszólalt:

- Mami, a szobában nem kell sál! - jelentette ki a kisfiú határozottan.

- Valóban Kicsim, de nekem most fáj a torkom, s a jó, meleg sál segít, hogy meggyógyuljak. - mondta Mami halkan, majd köhintett egyet.

- Jaj, beteg vagy? - kérdezte Zsoca és letette a kezében tartott piros, elemes mozdonyt a padlóra. Odasietett Mamihoz és leült mellé a kanapéra. Mami egy nagy bögre forró, citromos, mézes teát tartott két tenyere közé fogva és bólintott.

- Igen, azt hiszem, beteg vagyok.

Zsoca elszomorodott. Eszébe jutott, milyen rossz volt, mikor az előző héten ő volt beteg. Lujzától, legjobb ovis barátnőjétől kapta el a hapcikat, mikor együtt építettek tornyot a Mókus oduja előtt a csoportszobában. Legalábbis Mami azt gondolta ettől van, s Maminak többnyire igaza szokott lenni. Pedig nem csak Lujzánál volt aznap hapci, hanem Gergőnél, Milánnál, Dorkánál és Szonjánál is. Sőt, Beni még varjúhangú rekedtséget is hozott magával, ami állítólag nem fertőző, de nem lehet vele beszélni. Így elég kellemetlen.

- Feküdj ide le. - mutatott Zsoca a kanapéra és egy párnát tolt Mami feje alá. - Főzök neked levest, csak előtte még betakarlak.

Mami, miután megitta a nagy, gőzölgő bögréből a citromos, mézes teát engedelmesen lefeküdt a kanapéra és várta, hogy Zsoca betakarja. A kisfiú előhozta kedvenc mókusos takarját, azzal jól beterítette Mamit, majd nekikezdett a főzésnek.

- Nagyon finom lesz. Forrón kéred? - kérdezte Mamitól Zsoca miközben füles építőkocka vödrébe pakolta a hozzávalókat.

Mami bólintott, majd köhhintett kettőt és kifújta egyre pirosabb orrát. Zsoca szorgalmasan kevergette a levest, nem spórolt a belevalókkal: jutott bele piros, fa építőkocka, kék Dupló kocka, egy görbe vasútisín, egy fél doboz állatmintás dominó, egy zöld meg egy kék színesceruza és Ákom kedvenc gumilabdája. Nagyon finomnak látszott. Mikor tíz perc után elkészült, Zsoca kiszaladt a konyhába és elővett egy narancssárga műanyag tálkát. Mami kedvenc színe a naranssárga, így gondolta, ez segíteni fog. Kihúzta az alsó evőeszközös fiókot és kihalászott belőle egy merőkanalat. Minden készen állt a tálalásra, csak a terítő hiányzott. Zsoca körbenézett a konyhában, majd átszalad a fürdőszobába és lehúzta a szárítóról Mami rózsaszín törülközőjét.

A törülközőt a kis, zöld, ceruza mintás lábú asztalra terítette, rátette a narancs kistányért, mellé egy világoszöld műanyag kanalat és óvatosan a megterített asztal közepére a forró építőkockás vödröt, akarom mondani fazekat, amiben a finom leves volt.

- Jöhetsz enni! - mondta Zsoca büszkén és kimert Mami tányérjába két merőkanállal a levesből.

Mami fölkelt a kanapéról és leült a megterített kisasztal mellé a kis, zöld, ceruzamintás lábú székre. Belemerítette a kanalat a levesbe, majd megkóstolta.

- Nagyon finom Zsoca. Milyen leves is ez? - kérdezte mosolyogva.

- Süteménnyel töltött leves. - válaszolta Zsoca büszkén. - A leves is finom, a sütemény is finom, szóval így együtt kell enni és akkor gyorsabban meggyógyulsz.

Mami jó ízűen kanalazgatta a levest, még repetát is kért belőle, aminek Zsoca nagyon nagyon örült.

- Desszert is lesz! - jelentette ki a kisfiú, miután az össszes kocka elfogyott a tányérból.

- És mi lesz az? - kérdezte Mami kíváncsian.

- Ez. - mondta Zsoca és megölelte anyukája nyakát - Nekem is mindig segít, ha beteg vagyok.

Mami boldogan ölelte meg Zsocát s délutánra hipp-hopp meggyógyult, hiszen a betegségre a legjobb gyógymód a süteménnyel töltött leves sok-sok szeretettel.