Drága Fiam!
Jónak születtél, mint minden ember,
lelked fehér vászna, mint a friss hó, ragyog,
fogadd el tőlem mit szívemből
most neked, csak neked adok.
Rejtsd lelked mélyére, őrizd,
s legyen fényed, ha sötét az óra,
mit tanít neked anyád,
kérlek,
figyelj most minden szómra.
A világon, drága fiam, a legnagyobb érték:
az élet,
jegyezd meg jól, bármily szegénynek látszik is,
mindennél többet érhet,
se gazdagság, se hatalom nem lehet értsd meg,
sohasem az ára,
hogy valaki kezedtől vesszen el, s sirassa
szomorú anya, özvegy s árva.
Tudd, hogy olyan isten nincs ezen a világon,
ki arra vár, hogy testvéredre támadj,
s nevében ölni lásson,
hadat csak a gonosz gyűjt, embert csak ő ölet,
ne verjen lelkedben tanyát soha,
a keserű gyűlölet!
Bármily ragyogó is a cél,
éles vélt igazadon tört csorba,
ne állj be, fiam, kérlek, ne állj be abba sorba!
Mert, kezedhez ha egyszer mégis,
ember vére tapad,
nem ellened ölted meg valójában,
hanem lélekben
Magad.