Mivel már minden csomag készen volt, a Mikulás és a manók elkezdtek bepakolni a szánkóba. Telt, telt a csomagtartó, meg-meg nyikordult a szánkó.

- Nem egy mai darab – mosolygott magában a Mikulás, amikor a nyikorgást hallotta és hozta a következő csomagot. Amikor az utolsó adag is felkerült, zutty, oldalra fordult a szánkó.

A Mikulás és a manók rémülten fogták körül a felborult szánt. Nem kellett sokáig keresni a bajt: a talpat tartó egyik csavar eltörött.

A manók ijedten néztek a Mikulásra, szerencsére ő cseppet sem volt megrémülve:

- Átmegyek a szervizbe és megkérem a szerelőt, jöjjön és hozza rendbe. Csak egy csavar, néhány perc alatt kész is lesz! – mondta a Mikulás és azonnal útnak indult.

Ahogy a szervizhez ért meglepődve látta, hogy az ajtaja zárva, teljesen sötétek az ablakok. Ez állt a bezárt ajtón:

Nyitva:  Munakanapokon: 7.00 – 16.00 óráig

A Mikulás órája 16.17 percet mutatott. Gyorsan körbe nézett és meglátta, hogy a szerviz melletti ház ablakaiban világítanak a lámpák. Odament és becsengetett.

- Jó napot, a szerelő urat keresem.

- Én vagyok – mondta a szerelő rosszkedvűen – de mára bezártam. Jöjjön vissza holnap.

- Ne haragudjon, hogy így zárás után zavarom, de egy fontos ügyről lenne szó.

- Mindenki ezt mondja, jöjjön vissza holnap 7.00-kor, addig csak várhat.

- Sajnos nem. Tudja, én a Mikulás vagyok és ma kéne kivinnem az ajándékokat. Eltörött egy csavar a szánomban, így nem tudok elindulni, segítsen kérem!

A szerelő megnézte a csavar letört fejét, amit a Mikulás előrelátóan magával hozott.

- Ilyenem nincsen most. De, ha szerez, elmegyek és kicserélem. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás gyorsan megkereste a legközelebbi barkácsboltot. Az üzletben meglepően sokan voltak, így jó ideig kellett várnia, hogy sorra kerüljön.

- Jó estét kívánok! Ilyet keresek - tette le a pultra a törött csavart az eladó elé.

Az ember ránézett a csavarra, aztán a Mikulásra és csak ennyit mondott:

- Nincs.

- Egy se? – kérdezte csalódottan a Mikulás.

- Utánrendeltük. Már egy hete ide kellett volna érnie a gyárból – mondta az eladó barátságtalanul – jöjjön vissza holnap.

- De nekem ma kellene – mondta a Mikulás.

- A vevőknek minden ma kell – morogta az eladó.

- Megértem, hogy fáradt – kezdett bele barátságosan a Mikulás – és higyje el, szívesen várnék holnapig,  de muszáj szereznem egy ilyen csavart, mivel csak azzal tudja a szerelő megjavítani a szánom, amivel elvihetem az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az eladó kis türelmet kért és hátrament az irodába. Néhány perc múlva egy papírral a kezében jött vissza:

- Kiderítettem: a csomag már a postán van. Én nem mehetek érte, de ezzel a papírral odaadják. Ha elhozza, soron kívül kiadom. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás ahogy csak bírt rohant a postára. A csomagablaknál az ügyintéző megnézte a papírt és a fejét csóválta:

- Nem adhatom ki, sajnálom.

- De miért nem? – kérdezte kétségbeesetten a Mikulás.

- Mert ez így nem egészen szabályos – mondta az ügyintéző.

- De nekem szükségem van arra a csomagra – nézett a Mikulás kérlelő szemekkel át az üvegablakon.

-  Nem lehet. A főnököm biztosan leszidna érte, ez karácsony előtt nem hiányzik – mondta az ügyintéző határozottan.

- Hol a főnöke? – kérdezte a Mikulás új erőre kapva.

- Már hazament. Jöjjön vissza holnap.

- Örömmel megtenném, de nem lehet. Ha nem szerzem meg ma a csomagot, a barkácsboltos nem tud nekem csavart adni, amivel a szerelő meg tudná javítani a szánom talpát. És, ha nincs szánom, nem tudom elvinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az ügyintéző egy pillanatig gondolkodott, majd egy kis cetlire felírta a főnöke címét.

- Meg ne mondja, hogy én küldtem. Aztán, ha aláírja a papírját, siessen vissza. A posta 18.00 órakor bezár, utána nem tudunk segíteni.

A Mikulás hatalmas léptekkel sietett a postavezető házához. Legalább háromszor csengetett mire kijött valaki:

- Jó estét! Elnézést, hogy zavarom, de csak akkor adnak ki nekem egy fontos csomagot, ha aláírja ezt a papírt – hadarta a Mikulás.

A posta vezetője rosszkedvűen forgatta a papírt.

- Ezt így nem jó. Holnap kiküldjük újra a csomagot a kézbesítővel, de így nem lehet átvenni.

- Sajnálom, a holnap késő – kezdte magyarázni a Mikulás kedvesen - ha aláírná ezt a papírt, az ügyintéző kiadná a csomagot, a boltos eladhatná nekem a csavart, amivel a szerelő megszerelhetné a szánom és én el tudnám vinni az ajándékot a gyerekeknek.  Kérem, segítsen!

A postavezető csak a fejét rázta. Neki már lejárt a munkaideje, épp a vacsora mellől állították fel, esze ágában nem volt segíteni. Épp rá akarta csukni az ajtót a Mikulásra, amikor megjelent mellette a kisfia.

- Apa, apa, ez itt a Mikulás! – lelkendezett a kisfiú – hoztál nekem ajándékot Mikulás bácsi?

- Még nem, de, ha apukád ezt a papírt aláírja, akkor nemsokára visszajövök a szánommal és hozom a csomagodat!

- Hallod apu? Segítesz a Mikulásnak, ugye?

Nem volt mit tenni. A posta vezetője gyorsan aláírta a papírt, amivel a Mikulás még pont beért zárás előtt a postára. Ott megkapta a csomagot, amivel visszarohant a barkácsboltba. Az eladó leblokkolta a csavart, amivel a Mikulás szinte repült vissza a szerelőhöz, aki kapta a kabátját és néhány perc alatt visszaszerelte a szánkó talpát a helyére.

A Mikulás végre elindulhatott a körútjára. Elsőként a postavezető kisfiához ment, hiszen nélküle, egy gyerekhez sem juthatott volna ajándék ezen az éjszakán.