Kitti volt a legszebb a csoportban. Ezt mindenki elismerte már az első napon. Neki volt a legszebben font copfja, a legcsinosabb ruhái, a legcsillogóbb csattjai. És a legek itt nem értek véget. Kittinek volt a legtöbb barátnője, a leggyönyörűbb anyukája és a legszuperebb játékai. Apukája külföldön vette őket és bármelyiket is hozta be a csoportba, mindenki azzal akart játszani.

De Kitti ezt nem mindenkinek engedte meg:

- Majd ha kiérdemled – mondta gyakran Dorkának és magához szorítva a játékát, elvonult vele a többi kislánnyal játszani.

Dorka mindig igyekezett Kitti kedvében járni. Mindig odaadta neki bármivel játszott is épp. A hintáról azonnal leszállt, ha Kitti megjelent az udvaron. És rakodónál is igyekezett a lehető legtöbbet besegíteni, hogy Kittinek kevesebb dolgot kelljen elpakolni.

Dorkának nem voltak se szép ruhái, se szuper játékai és a haja sem akart rendesen megnőni, hogy copfba lehessen kötni. Dorkának csak egy valamilye volt: a vágya, hogy Kitti barátnője lehessen.

- Na jó – adta oda Kitti egyszer az egyik babáját Dorkának, amitől a kislány persze végtelenül boldog lett.

- Már úgyis unom ezt a vacakot. Két hete megvan. Apa hozhatna egy újat, ha hazajön – mondta Kitti egyik barátnőjének, miközben várták, hogy Dorka visszaadja a játékot.

Mikor a különösen finom anyagból készült ruhájú Barbi visszakerült Kittihez, a kislány mérgesen rákiáltott Dorkára:

- Eltépted a ruháját.

- Én nem csináltam vele semmit – védekezett Dorka rémülten – csak megnéztem.

- Eltépted a ruháját – visított Kitti teljesen felbőszülve – ez megbocsáthatatlan. Soha többet nem játszhatsz a játékaimmal, te kis béna.

 Az óvó néni igyekezett rendet tenni a veszekedésben, aminek a végén mindenki kölcsönösen bocsánatot kért a másiktól.

Másnap reggel Dorka behozta az egyetlen Barbija legszebb báli ruháját, amit a nagymamája vart neki egy régi csipketerítőből:

- Ezt neked hoztam – tette Kitti elé, mikor a kislány megérkezett.

- Fúj, mi ez a vacak? Biztos a turkálóban vettétek - mondta utálkozva Kitti és ott hagyta Dorkát. Elvonult, hogy kipróbálja befér-e a csoport babaházába a legújabb, színváltós pónija.

Ahogy a házikóhoz lépett, meglepetten látta, hogy egy különös, pillangószárnyú baba ül az erkélyen és mozgatja a fejét.

- Aza’! – gondolta Kitti – ez meg kié lehet?

Már épp meg akarta fogni a sosem látott szuper játékot, amikor az váratlanul megszólalt:

- El a kezekkel kisasszony!

Kitti úgy meglepődött, hogy tényleg visszahúzta a kezét. Nem volt hozzászokva, hogy nemet mondjanak neki.

- Kittikém, beszélnem kell veled.

- Hű, tudtam, hogy csak is az én játékom lehetsz – nyújtotta újra a kezét a kislány, de a pici lény egy ügyes mozdulattal elröppent előle a házikó tetejére.

- Nem vagyok játék – mondta.

- Nem? – csodálkozott Kitti – akkor mi vagy? Talán valami tündér? Még sosem volt igazi, élő tündérem, de akarok!

- Nem is játék, nem is tündér. Lenke vagyok. A lenkék vigyáznak az óvodásokra. Mindegyikünknek más a feladata. Én gyógyítom a hiú hercegnő-szindrómát. A nevem pedig: Hetyke.

- Hiú hercegnő-szindróma? Miért kell azt gyógyítani? Hercegnőnek lenni jó! Én is az voltam a farsangon. Anya igaz kristályokat varratott a ruhámra, amiket Ausztriából hoztak. Szerintem még szebb is volt, mint a Jégvarázsos mesében lévő hercegnőé. Természetesen én nyertem meg a jelmezversenyt. De ez nem is csoda. Az én apukám a leggazdagabb az oviban, nekem ez jár.

- Látod, pont erről van szó.

- Miről?

- Amit most mondtál. De még inkább arról, amit csináltál az előbb Dorkával.

- Miért? Tényleg ronda volt az a ruha. Apa nekem sosem hozna egy ilyen vacakot.

- Nem az a lényeg, hogy egy ajándék milyen, hanem az, hogyan adják.

- Hát ez az, be sem volt csomagolva. Apa mindig becsomagoltatja az ajándékaimat. Szép selyemszalaggal vannak összekötve.

- Jaj, Kitti, nem a csomagolás a lényeg, hanem az, hogy aki adja, szeretettel adja.

- Engem mindenki szeret, így válogathatok az ajándékok között. Dorkáé nem tetszett, nem is kell.

- Na, hallod Kittikém, te egy kemény dió vagy. Pont olyan, mint egy réges-régi ovis esetem: Anasztázia.

- Hú, te találkoztál Anasztázia hercegnővel?

- Úgyis mondhatjuk.

- És mi történt?

- Ez egy szomorú történet. Anasztáziának pont olyan gazdag apukája volt, mint neked. Mindenki az ő barátnője akart lenni a csoportban. Hozzá is elmentem, hogy segítsek kigyógyulnia a hiú hercegnő-szindrómából, de nem sikerült. Sajnos egy napon Anasztázia apukája elvesztette a gazdagságát. A barátnői egy idő után otthagyták, mert már nem voltak értékes játékai, így nem volt miért elviselni Anasztázia néha elég utálatos viselkedését. Nem maradt egy barátnője sem.

- De hát, aki csak a játékai miatt volt a barátnője az nem is igazi barát.

- Ezt jól látod. Az igaz barátok nem azért szeretnek, amid van, hanem azért, aki vagy.

- Gondolod, hogy engem nem lehet szeretni a színváltós pónim és az unikornisos ruháim nélkül?

- Dehogynem Kitti! Rengeteg kincs lapul benned, de ezeket senki nem láthatja igazán, míg nem gyógyulsz ki a hiú hercegnő-szindrómából.

- És akkor nem lehetek majd hercegnő?

- Így lesz belőled igazi hercegnő! Az igazi hercegnőknek van egy varázslatos ékszere. A nemes szív. Ez az egyik legértékesebb kincs a világon. Olyasvalami, amit senki sem vehet el tőlük. Ha kigyógyulsz a hiú hercegnő-szindrómából, neked is lehet ilyened.

- Hát jó. Akkor gyógyíts meg!

- Rendben! De neked is segítened kell, mert anélkül nem megy.

- Mit csináljak?

- Megtanítalak varázsolni!

- Tényleg?

- Bizony ám!

- Egy varázsigét fogunk most tanulni. Minden reggel, mikor bejössz a csoportba, mondd el magadban. És figyelj rá egész nap, hogy ne légy undok senkivel. Ismerd meg a többieket, segíts nekik, ha kell, és ne akarj mindig te a középpontban lenni. Először nehéz lesz, de meglátod, ha megismerik a drága holmik mögött rejtőző igazi Kittit szeretni fogják őt is.

- Kezdhetjük?

- Igen!

Különleges vagyok, a társaim is azok,

tudom, hogy jó kapni, de még jobb, ha adhatok,

figyelmet és jó szót, két segítő kezet,

s igaz barátoknak, a szeretetemet.

Mert igazán gazdag, csak az, aki szeret,

nemes szívet pénzen, senki meg nem vehet,

szerénység és jóság, a nemes szív ára,

oly’ szépen ragyog majd, mindenki csodálja.

Kitti nagyon szerette a mondókákat, így hamar megtanulta a varázsigét. Hetyke megígérte neki, hogy amíg teljesen meggyógyul ott marad a csoportban és bármikor számíthat rá. A lenke nagy örömmel állapította meg, hogy ez egy gyors gyógyulás lesz. Kitti, miután elbúcsúztak, megkereste Dorkát és bocsánatot kért tőle. Életében először őszintén, tiszta szívből.