Ma egy különös helyről mesélek neked. A nyári alkonyok kertjéről. Ez egy olyan hely, ahova mindenki csak egyszer mehet el. Mindegy, hogy gazdag vagy szegény, fiú vagy lány, szőke vagy barna, okos vagy buta, szép vagy csúnya, ide egyszer, csakis egyszer mehet el.
Sokan azt mondják, ez a legcsodálatosabb hely a világon. Sajnos a legtöbben mégis hamar elfelejtik, hogy milyen volt belülről. Én azonban emlékszem és mesélek neked róla, mert neked korábban kellett eljönnöd onnan, s félek, a te emlékeid nem lesznek olyan erősek és szépek, mint az enyémek.
Ezen a helyen, mindig kellemes homály van. Olyan, mintha mindig épp alkonyodna egy meleg, nyári nap végén. Nem bántja a szemedet a fény, gyönyörködhetsz a kert szépségében, vagy csak félig behunyt szemmel ringatózhatsz, és élvezheted, hogy ott lehetsz.
Langyos meleg vesz körül. A bőrödet simogatja az ölelő csend. Minden puha, barátságos és olyan kényelmes, mintha csak neked készült volna. Úgy érzed minden érted van, hogy jól érezd magad.
Nyugalom van. Senki nem jöhet be, míg ott vagy. Biztonságban érzed magad, még akkor is, ha néha furcsa, nyugtalanító neszek szűrődnek be a kertbe. Nem félsz, hiszen van egy állandó, ismerős hang, ami mindig elkergeti a rossz érzéseid.
- Itt vagyok veled, itt vagyok veled…
Ezt suttogja ritmusosan, reggel és este, éjjel és nappal. Erre a hangra alszol el, és erre ébredsz. Szereted. Néha más, kellemes hangokat is hallasz, éneket, nevetést. S ahogy telik az idő, egyre többet szólít egy láthatatlan ismerős a neveden. Kedvesen, dallamosan beszél hozzád, tudod, hogy ismered, pedig még sosem láttad.
A kertben sosem vagy éhes. Válogatott finomságok teremnek előtted varázsszóra, kérned sem kell, ehetsz, ihatsz, amennyi jól esik.
S aludni is bármikor lehet, ahogy játszani, hancúrozni. Nem vagy magányos, hiszen mindig kéznél van egy puha zsinór, amit jól esik megölelni, s mókázni is remekül lehet vele.
A kertben a legtöbben 40 hetet tölthetnek. Ez idő alatt az emberpalántából óriás lesz. Az óriás nagy kihívás vár. Egy viharos éjszakán útra kel s egy hosszú, szűk barlangon át kiverekszi magát a napvilágra.
Néhány palántának, mint neked is, valamiért korábban jön el a vihar. Mivel nem vagytok még óriások, nagyon elfáradtok a barlangon át vezető út során. A napfényt is nehezebben szokjátok meg, ahogy a hideg, csípős levegőt.
De nem kell félned, hamarosan te is óriás leszel! Nem kell félned semmitől, mert én itt vagyok veled!
