Vörös üstökű Dani iskolába indul,

Bár vidáman vigyorog, belül azért izgul,

Milyen lesz a padban ülni,

A Tudás tóban elmerülni,

Lubickolni számolásban,

Tempózni az olvasásban,

Rajzolni és festeni,

Leveleket gyűjteni,

Bukfencezni, célba futni,

Anya, nem fogom ezt unni?

Dehogy fogod, meglátod,

Lesz majd sok jó barátod,

A nyolc osztály hidd el, Kicsim,

Gyorsan elszelel,

S egy-kettőre már kész felnőtt,

Gimis srác leszel!

Reggel, mikor felébredtem, láttam, apa siet,

Össze-vissza rohangászik, s kiönti a vizet,

Hé, apuci, mi a baj?

A kenyéren nincsen vaj!

Hova megyünk ma délelőtt?

Játszóra vagy strandra?

Ott a homokozócsomag,

A sarokban a labda.

Apa azonban nem figyelt, csavarhúzót vett elő,

Hé apuci, mi vagy Te, egy kisbabaágy-szerelő?

Nem kell nekem másik ágy,

Itt van már az enyém,

Kényelmesen alszom benne,

S jól van ott a helyén!

Figyeltem, hogy mit csinál, az idő gyorsan elszaladt,

Gyere Kicsim, szólt, apuci, kapd most össze jól magad!

Autóba beszáltunk,

S egy nagy ház elé beálltunk,

Nénóskocsik jöttek oda,

Hű, ez bizony izgi,

Apa, mond egy nénóskocsi,

Vajon hány nénit visz ki?

A nagy házban anya várt, a kezében egy kis csomag,

S fura, mert a csomag mozog, s bizony néha sírogat,

Ez meg mi, mond, Anyukám,

Ez az öcséd Kisbabám,

Hazavisszük, s mostmár ő is,

A családunk része,

Te leszel neki az okos,

Ügyes, nagy tesvére!

Hű, ez aztán a hír, kicsit megijedtem,

Ez az ordító csomag lesz majd fő helyettem?

De anyuci megölelt,

Apa nyakába kapott,

Megnyugodtam, s már ünneplem,

Én is ezt a nagy napot,

Mikor öcsi hazajött és én is megszülettem,

Hiszen mától úgy tűnik, hogy egy Bátyó lettem.

A hűtőnk úgy zörög,

Benne dinnye, görög,

Zöld héján sok hosszú csík,

S ha kettévágjuk, csöpög.

Édes létől nedves,

Az illata oly' kedves,

Fogam alatt vígan hersen,

Sok fekete mag repdes.

Majszoljuk mi hárman,

Esetenként párban,

Pirosbelű zöldkabátos,

A legjobb íz a nyárban!

Zöld nádasban nicsak, nézd,

Vadkacsák rejtőznek!

Az árnyékos fák alatt,

Nyaralók ejtőznek.

Lila fagyim rám csöpög,

A lángos forró még nagyon,

Nyár van végre, s jó meleg,

Hurrá, ez a Balaton!

Szép piros szemek,

Eszünk belőlük?

Remek!

Ki a maggal,

Be a szájba,

Cseresznyehúst pocikámba!

Még egyet és még egyet,

Megeszem a legszebbet,

A lyukas az kukaclakás,

Abból is van jó nagy rakás,

De nem bánom,

Tovább eszem,

Hogy erős legyen a kezem,

Mert jövőre a cseresznyét,

Fára mászva már én szedem!

Édes, bordó szemek, levük vígan freccsen,

Ahogy magját vájod a nadrágodra cseppen,

Sebaj, egy kis folt, majd anyu kisikálja,

Olyan finom édes, együnk belőle még!

Egyik után másik,

De nézd, itt meg ki mászik?!

Hát Te ki vagy kis koma?

Az biztos nem lakoma,

Izegsz-mozogsz csemegémben,

Kövér nem vagy, de csenevész sem,

Mondd csak anya, megegyem?

Egy újabb lyukas cseresznyeszem,

Benne másik apró lakó,

Belülről kifelé haladó,

Cseresznyerágó, vidám suhanc,

Biocseresznyéző, gyümölcskukac!

Nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem a klasszik csiga mondókák túl brutálisak (pedig nem vagyok egy nyafka és a rock zenét is szeretem). Olyat magoltatni egy 2 évessel, hogy ha nem jössz ki, összetöröm a házad, meg kamuzni a csigának, hogy ég a háza, nekem nem fekszik. Szóval írtam az eredeti rímképletre néhány hasonlóan egyszerű - kicsiknek is elsajátítható, de kevésbé brutális megközelítést.

Csiga-biga gyere ki,

Nagyon várlak idekint,

Kapsz levélkéket,

Dugd ki szemecskédet!

Csiga-biga told ki szarvadat,

Zsolti baba énekelve hívogat!

Csiga-biga gyere ki,

Eső hullik idekint,

Vizes már a járda,

Csússzunk egyet párba'!

Csiga-biga told ki szemedet,

Nézd meg ki az, aki neked integet!

Csiga-biga gyere már,

Sok kis gyerek csak rád vár,

Légy a barátunk,

Nézd meg, hogyan játszunk!

Csiga-biga nézd meg, ki vagyok,

Amíg ki bújsz, én biztos itt maradok.

Csiga-biga bújj elő,

Zöldell már a legelő,

Pitypang saláta,

Sok finomság vár ma.

Csiga-biga ne félj, nem bántlak,

Ha kinézel, elfogadlak barátnak!

Csipp-csepp, csipp-csepp,

az eső halkan elered,

nagyot ásít csiga-biga,

de jó végre mehetek!.

Kipp-kopp, kipp-kopp,

szaporodnak a cseppek,

csiga-biga, útra kel,

a szomszédhoz becsenget.

Itt az idő, gyere csúszni,

jó vizes a járda!

Elindulunk s a túloldalra,

átérünk még máma!

Egy reggelen a fülembe beköltözött Gyula,

Szurkál, piszkál és hasogat ez a gonosz mulya,

Fáj nagyon, de nem hagyom,

A fülem nem Gyulaház,

Elkergetem, hess el innen,

Gyorsan Te fülgyulladás!

Hosszú csápon két szeme,

Se keze, se lába,

Hasacskáján vígan csúszik,

Kedvence a járda.

Levél alatt megbújik,

Míg az eső elered,

Amíg a nap melegen süt,

Csiga-biga szendereg.