Vagy századszor szárnyal a Bóbita dal,

Merev görcsben ugyan, de ringat a kar,

Na, alszik már végre, a két szeme zárva,

Horkantva sóhajt, oh, milyen drága!

Felmerül benned egy felnőtt könyv képe,

De lehet, ma inkább hajmosás kéne?

Tűnődve lépdelsz, de nem nézed hová,

Reccsen a padló s szól újra az: OÁ.

Sárgrépa sárkányon,

Sovány sólyom sirdogál,

Sáros sásban sántán süvölt,

Seprű sörényű sakáll,

Selyem sünöm sakktáblámon,

Sopánkodik sajnos,

Sajnálkozik serénykedve,

Sasmadaram sajtos.

Kalimpál és oázik,

Aztán nyakon boázik,

Ívben kakál képen,

Gagyog hozzá szépen.

Szeme kerek bogár,

Szája gyűszűpohár,

Fején puha pihe,

Orra piszén-pisze.

Babaszagú idill,

Ha épp le nem pisil,

Megáll anya agya,

Fáj a baba hasa!

Kompakt pici ember,

Mindig tejet rendel,

Jó nagyokat kortyol,

Belakik és horkol.

Őszi eső hogy szakad,

Megindul a kis patak,

Le a tetőn, ereszen,

S az udvaron megterem:

A tó.

Gumicsizmát felveszem,

S a házi tavat átszelem,

Egy vitorlás lábbeli,

A pocsolyákat szereti,

Igazán.

Kicsi kékbe hopp bele,

Anya gyorsan, Te is gyere,

Ez aztán a móka,

Loccs bele a tóba,

Bokáig.

Ugrunk, futunk, lépkedünk,

Amerre csak nézhetünk,

Egybefüggő pocsolya,

Egy valódi ősz-csoda,

A tapicskolás.

Lackó csillogó szemével a zöld táblát nézi,

Vajon mit ír hókrétával a tanító néni?

Összeadás, kivonás,

Betűbekanyarodás,

Tornazsák és tolltartó,

Bordásfalú vonalzó,

Kék köpenyben poroszkáló, vidám diáksereg,

Az iskolát meglásd, Lackó, hipp-hopp, megszereted!

Vörös üstökű Dani iskolába indul,

Bár vidáman vigyorog, belül azért izgul,

Milyen lesz a padban ülni,

A Tudás tóban elmerülni,

Lubickolni számolásban,

Tempózni az olvasásban,

Rajzolni és festeni,

Leveleket gyűjteni,

Bukfencezni, célba futni,

Anya, nem fogom ezt unni?

Dehogy fogod, meglátod,

Lesz majd sok jó barátod,

A nyolc osztály hidd el, Kicsim,

Gyorsan elszelel,

S egy-kettőre már kész felnőtt,

Gimis srác leszel!

Reggel, mikor felébredtem, láttam, apa siet,

Össze-vissza rohangászik, s kiönti a vizet,

Hé, apuci, mi a baj?

A kenyéren nincsen vaj!

Hova megyünk ma délelőtt?

Játszóra vagy strandra?

Ott a homokozócsomag,

A sarokban a labda.

Apa azonban nem figyelt, csavarhúzót vett elő,

Hé apuci, mi vagy Te, egy kisbabaágy-szerelő?

Nem kell nekem másik ágy,

Itt van már az enyém,

Kényelmesen alszom benne,

S jól van ott a helyén!

Figyeltem, hogy mit csinál, az idő gyorsan elszaladt,

Gyere Kicsim, szólt, apuci, kapd most össze jól magad!

Autóba beszáltunk,

S egy nagy ház elé beálltunk,

Nénóskocsik jöttek oda,

Hű, ez bizony izgi,

Apa, mond egy nénóskocsi,

Vajon hány nénit visz ki?

A nagy házban anya várt, a kezében egy kis csomag,

S fura, mert a csomag mozog, s bizony néha sírogat,

Ez meg mi, mond, Anyukám,

Ez az öcséd Kisbabám,

Hazavisszük, s mostmár ő is,

A családunk része,

Te leszel neki az okos,

Ügyes, nagy tesvére!

Hű, ez aztán a hír, kicsit megijedtem,

Ez az ordító csomag lesz majd fő helyettem?

De anyuci megölelt,

Apa nyakába kapott,

Megnyugodtam, s már ünneplem,

Én is ezt a nagy napot,

Mikor öcsi hazajött és én is megszülettem,

Hiszen mától úgy tűnik, hogy egy Bátyó lettem.

A hűtőnk úgy zörög,

Benne dinnye, görög,

Zöld héján sok hosszú csík,

S ha kettévágjuk, csöpög.

Édes létől nedves,

Az illata oly' kedves,

Fogam alatt vígan hersen,

Sok fekete mag repdes.

Majszoljuk mi hárman,

Esetenként párban,

Pirosbelű zöldkabátos,

A legjobb íz a nyárban!

Zöld nádasban nicsak, nézd,

Vadkacsák rejtőznek!

Az árnyékos fák alatt,

Nyaralók ejtőznek.

Lila fagyim rám csöpög,

A lángos forró még nagyon,

Nyár van végre, s jó meleg,

Hurrá, ez a Balaton!

Szép piros szemek,

Eszünk belőlük?

Remek!

Ki a maggal,

Be a szájba,

Cseresznyehúst pocikámba!

Még egyet és még egyet,

Megeszem a legszebbet,

A lyukas az kukaclakás,

Abból is van jó nagy rakás,

De nem bánom,

Tovább eszem,

Hogy erős legyen a kezem,

Mert jövőre a cseresznyét,

Fára mászva már én szedem!