Tiszta a csizmám, tényleg jó gyerek voltam,

Segítettem Anyukámnak s csúnyákat se szóltam,

Megeszem a gyümölcsöt és minden főzeléket,

S türelmesen tanítgatom a kisebb testvérkémet.

Szorgosan tanulok, a szobám is rendben,

Kezet s fogat mosni sohasem feledtem,

A szenes arcú krampusztól egy kicsit mégis félek,

Mikulás bácsitól egy szép csomagot kérek!

Anya, milyen jó lehet, Mikulásnak lenni,

Egész évben narancsot meg szaloncukrot enni,

Távol lakni északon, a jeges sarkkör felett,

Ahol sosem olvadnak el a hóemberek.

Játékgyárat vezetni, krampuszokkal élni,

A világ összes gyereknyelvén szépen beszélni,

Sok-sok zsáknyi kívánságnak minden nap örülni,

Rénszarvasos csengő szánon fák felett repülni.

Azt hiszem, hogy ez lehet a leges legjobb munka,

A Mikulás mindenkinek a vágyait tudja,

Vidám, dalos örömmel várja a sok gyerek,

Ha megnövök, én már biztos, hogy Mikulás leszek!

Mikulás bácsitól azt kérem,

Legyen már vége egy testvérem,

Igérem, nagyon jó bátyó/nővér leszek,

Öcsimért/hugimért mindent megteszek,

Neki adom az összes játékom,

Amivel én már nem játszom,

Beköltözhet ő is a szobámba,

Abba a rácsos kiságyba,

Ahonnan kimászni nem is olyan nehéz,

Ha az ember fia/lánya egy kicsit is merész.

Szóval kedves Mikulás, kész van már minden,

Egy kistesónak nálunk jobb helye nincsen.

Hozd el Őt nekem, nagyon szépen kérlek,

Oly' nagyon örülnék egy kis testvérkének!

Nézd, a Mikulás szakálla milyen hófehér,

Ragyogó kis csillagokat csípett rá a dér.

A Mikulás szakálláról lerázza a deret,

Szarvas szánon szállva szórja szét nekünk a telet.

Ki az aki, mindig vár, s ha megérkezel ölbekap,

Ki az aki, felvidít, ha rosszul érzed épp magad,

Ki az, aki, megsüti a kedvenc almáspitédet,

Ki az aki, ha rossz vagy is, mindig szeretget Téged?

Ő az, aki játszik veled, nem is kell rá kérned,

Ő az, aki, ha beteg vagy  az oviba megy érted,

Ő az, aki mesét olvas, tanítgat és énekel,

Ő az, aki segít, ha a poharat nem éred el.

Drága, meleg két kezével megsimítja kis fejed,

Szemében a könnyek gyűlnek, ha csendben megölelgeted,

Te vagy neki az ajándék, a huncut, vidám unoka,

S az, ha elsuttogod neki: szeretlek, drága Nagymama!

Hajnalpír ül már az égen,

Vajon anya nincs még ébren?

Jó lenne egy kis reggeli,

Kiabálok hát neki!

Keljetek fel, éhes vagyok!

Miért alszanak mind a nagyok?

Talpra kis családom,

Rég volt hajnali három!

Enni, enni, enni kéne,

Éhezem a tejecskére,

Gyertek már, hát nem halljátok?

Már két perce kiabálok!

Körbe, körbe ügyesen,

Mosd a fogad Kedvesem,

A fogkrémnek fehér habja,

Kis fogaid tisztogatja,

Szép lesz majd a mosolyod,

Apa is majd mosolyog,

Ha meglátja milyen ügyes,

Az ő Kicsikéje,

Aki a fogkeféjével,

Suvickol és tisztogat,

Elkergeti a piszkokat,

Megrémíti a fognyűvő Gonosz manócskákat,

Akik bántani akarják a szép fogacskákat!

Bokáig süpped a barna avar,

Szélurfi párából  ködöt kavar,

Varjúraj röppen, a rétre leszáll,

Ökörnyálszállal beszőtt a határ.

Éjjel a csipkét csípi a dér,

Ha kék a kökény szeme még ne egyél,

Gombafehértől pettyes a fű,

Ősszel a természet mily' gyönyörű!

Szomorú nap vagy nehéz reggel, fejed bánatosan lógatod,

Nincsen erőd, hogy megfőzd a kávét s rosszkedvű minden mondatod.

Aztán egyszercsak ott terem nálad, lábad köré fonja karjait,

Egy pillanat, mi feltölti örömmel életed legszomorúbb napjait,

Aprócska testében kis szíve hogy ver, érzed és közben jól tudod,

Nem vár tőled semmit, neki csak az kell, hogy meglássa újra a mosolyod,

Nem kérdezed, hogy mire gondol, nem kérdezed, hogy szeret-e.

Ilyen őszinte, erős és gyógyító tud lenni egy babaölelés ereje.

Két apró kezével jó szorosan fogja,

Hogy kosárba jusson ez most minden gondja,

Fején meleg sapka mert hideg a reggel,

Amire Ő mindig jó kedvűen kel fel.

Viszi szorgalmasan, egyesével, szépen,

A Nagy Almaszedés így lesz majd csak készen,

Míg a nagyok megtöltik azt a sok faládát,

A baba telerakja pici kosárkáját.

Abban lesz a legszebb s legédesebb alma,

Amit odacipelt a kisbaba karja,

Nagy-nagy szeretettel Anyának gyűjtötte,

Hogy fáradozását ezzel megköszönje.