Sárga gyöngyök üldögélnek zöld kabátka alatt,

A kukorica bajuszkája a hátukra ragadt,

Levetik a kabátot, hopp a forróvízbe,

Puhára főtt csemegénknek, hmm, de jó az íze!

Egyszer volt, hol nem volt, fent a magas égen,

Sétált két kis felhőtestvér óvatosan, szépen,

A nagyobbik, sötétebbik neve az volt Dezső,

A kisebbik, szürkét meg úgy hívták, hogy Jenő.

Nézelődtek, kukucskáltak, lesték lent a világot,

Mit szaladgál a sok ember, ilyet meg még ki látott,

Elszálltak a mező felett, láttak traktort pirosat,

A városban látták mennyi ember van, ki írogat,

Meglesték a minisztert ki libamájat eszeget,

Sajnálták a koldust, ki az utca sarkon kéreget,

Nevettek a gyerekekkel, mert a labda elgurult,

Szomorkodtak a sofőrrel, kinek kocsija felborult,

Ahogy vígan szemlélődtek történt az a baleset,

Hogy Dezső meglökte Jenőt, s szegényke elesett,

Megütötte felhőhasát s rá is dörgött Dezsőre,

Te ügyetlen, mit csináltál, miért nem nézel előre,

Jenő szeme csak szikrázott és visszalökte Dezsőt,

A testvére is elesett, s ledörögte a kis Jenőt,

Miért löktél fel, de buta vagy, majd megmutatom neked,

Elkaplak és kiporolom a kis szürke feneked!

Birkóztak és morgolódtak, szikrázott a két szemük,

Olyan nagyon verekedtek, hogy elfogyott az erejük,

Arra járt a Déli Szél és megdorgálta jól őket,

Ejnye fiúk, ki látott már ilyen buta felhőket,

Tessék szépen kibékülni, verekedni rossz dolog,

Testvéredet bántani, sosem lehet jó okod!

A két kicsi felhő fivér szégyenkezve pislogott,

Előbb Jenő aztán Dezső is egy nagyot szipogott,

Megölelték egymást gyorsan, s csendben sírdogáltak,

Könnyeikkel inni adtak a szomjazó világnak,

Ázott mind a poros utca, mező, traktor, város,

Vizes lett az erdőszél, a strand meg igen sáros,

Mosolyogva nézte a Nap a síró kis felhőket,

S, hogy végre megnyugodjanak, megsimogatta hát őket,

Elfújta szomorúságukat vidáman a Déli Szél,

S a két felhő testvér, újra kézen fogva mendegél.

A kisfiam ma 15 hónapos, de még nem tud járni. Az orvos szerint ráér másfél éves koráig, de a környezetem persze egészen máshogy látja ezt a kérdést. Bevallom, unom már a folytonos érdeklődést, meg a megértőnek álcázott, de titkon sajnálkozó félmosolyokat: oh, hát majd belejön.

Miért kell a gyerekeket folyton siettetni, az anyukákat meg folyamatos teljesítmény kényszerben tartani? Erről szól a mai Mami vers.

Miért nem jár, miért nem jár?

Miért nem szalad, miért nem száll?

Miért nem mászik?

Miért nem kúszik?

Miért nem szaval még Radnótit?

Miért nem beszél három nyelvet,

S miért nem ír még projekttervet?

Mikor lesz már felnőtt,

Végre ez a gyerek?

Hová sietünk úgy?

Még csak ma született!

Egyiket a másik után rakosgatja félve,

A mászástól korom színű mind a két kis térde,

Járni bizony nem egyszerű,

Nagyon kemény munka,

Egyiket a másik után,

Néha meg is unja.

A totyogás lassú,

A mászkálás gyorsabb,

Négykézlábra pottyan,

Gyakorol majd holnap.

Egy kis huncut szélgyerek,

Kergeti a felleget,

Fut a felhő sebesen,

Kacag a szél gyereken.

Fogócskáznak,

Hancúroznak,

S ha elfárad mindkettő,

Megizzadva lepihennek,

Így lesz a záporeső.

Ki a kádból, be a tóba,

Ez lesz csak a vidám móka!

Nézz csak ide, Édesapa,

Fürdik a kis ..... baba!

Kicsi lábak szépen járnak,

Hopp, megmossuk pocikádat,

Kis kezeddel csapkodj bátran,

Most nem vagy a fürdőkádban!

Locsolj-pocsolj, s ha tetszik: nevess!

A parton kavicsokat keress,

Összegyűjtjük, megszámoljuk,

Építünk egy homokvárat,

Élvezzük most a strandolást,

A lefekvés még picit várhat.

Neve sincs még Kisbaba,

Ölel Téged majd anya?

Kapsz majd vajon tejecskéd,

Simogatják fejecskéd?

Ha fázol, betakarnak,

Bársonyplédbe csavarnak?

Játszik veled majd apa,

Nem csak seregnyi dada?

Lesz-e vajon barátod,

Szabad-e fára másznod?

Piszkos kézzel játszani,

Rossz kölöknek látszani?

Szeretnek majd úgy mint mást,

Ki nem visel koronát?

Ha beteg vagy, virraszt-e

Ágyadnál hercegi mamád,

S süt-e neked almáspitét,

vasárnap a nagymamád?

A Hold egy fényes, régi lámpás,

A járása sosem csámpás,

Sétál lassan, bársony égen,

Csillagvirág mezejében,

Tükörarca Naptól ragyog,

Csodálják Őt kicsik s nagyok,

Éjjelente így mulat,

S őrzi édes álmodat.

Egy kisfiú, Lackó,

Evett a barackból,

Édes volt a barack leve,

Ragacsos lett Lackó keze.

Szappant ide, illatosat,

Mossuk meg a kis mancsokat,

Sika-mika, dörzsi-börzsi,

Gyerünk, szépen megtörölni,

Tiszta újra Lackó keze,

Megint játszhat jókat vele.

Görögdinnye görgeteg görbe gáton gurul,

Gonoszkodó galambgomba gondolkodva gugol,

Gugurgulázó gerlicék gallyon gordonkáznak,

Gügyörésző gibbonok gömböt gombóckáznak,

Gúnyolodó gesztenye garnélákat gőzöl,

Gőgös gödény galagonyán gránátalmát görcsöl,

Girhes gólya gémeskútban gazdátlanul gázol,

Galibába gabalyodott gazfickókat gáncsol.