Puha, mint a paplan,
fehér mint a tej,
hideg mint a fagyi,
induljunk már el!
A fejemen sapka,
nyakamban a sál,
a kesztyű is itt van,
induljunk el már!
Tavasszal búcsúzunk,
nyáron átfutunk,
ősszel nagyon várjuk,
tél van, indulunk?
Nézz ki te is anya,
látod, milyen jó,
induljunk már végre,
itt az első hó!
Mézeskalács házikókban, mézeskalács gyerekek,
a háztetőt beborítják színes drazsé cserepek
porcukorhó hull az égből, fahéj illatú a szél,
a fenyőket cukormázzal díszitgeti fel a tél.
Kell a búzának a föld,
karácsonyra hogyha zöld,
Luca hozza a bőséget,
gazdagságot, egészséget,
És ha Ádám elég bátor,
székre pattan boszit számol,
útján mákot fúj a szél,
hogyha szalad hazaér.
December hét,
a dérbe lép,
ropogós reggel,
didergő dél,
dermesztő délután,
vacog a Tél.
Egy nap a Mikulás,
a csoki raktárt járva,
belebotlott, egy jó ízűn,
habzsoló madárba,
szegény nagy szakállú,
nem hitt a szemének,
a madár mindenből,
jócskán csemegézett
alig maradt néhány,
félig csócsált tábla,
rá is morran szegény,
jóllakott madárra,
na, és mondd, most mi lesz,
hogy elfogyott minden?
a csokoládé volt,
a legnagyobb kincsem!
kerek, kocka, lyukas,
töltött, ét és fehér,
amit műveltél az egy
botránnyal felér,
mit viszek el, most mondd,
a sok kisgyereknek,
akik várják este,
majd csokit ehetnek?
Búsult ám a madár,
hogyne búsult volna,
a csoki mindene,
ő nem tehet róla,
kerek, kocka, lyukas,
töltött ét és fehér,
befalni azonnal,
egy hasfájást megér,
de könnyeket, az nem!
ha gyerekek sírják,
azt a jó szívűek,
bizony el nem bírják,
s bár falánk madár volt,
de a szíve remek,
töprengett is rögtön,
mit kap a sok gyerek,
menjünk el a boltba,
itt van nem is távol,
csokit szerencsére,
vehetünk mi bárhol,
segítek elhozni,
nem lesz hiba ebben,
a Mikulás bólint,
igen, ez így rendben,
de van egy kis bökkenő,
rövid idő alatt,
nem tud ennyit leszaladni,
a szánhúzó csapat,
elmenni, megvenni,
csomagolni gyorsan,
nincsen elég időnk,
madár mondja: jól van,
van egy új ötletem,
manókkal menj boltba,
a többit csak bízd rám,
én majd teszek róla,
hogy a szarvascsapat,
olyan gyorsan szálljon,
körbeérjen egy éj alatt,
az egész világon.
És a torkos madár,
állta is a szavát,
megtanította Mikulás,
teljes szarvas hadát,
hogyan szálljanak fenn,
az égbolton könnyen,
ahogyan a madár,
bárhová elröppen.
S mikor a Mikulás,
meglátta a csodát,
hálából elvitte,
torkos jómadarát,
egy bajuszos úrnak,
ki annyi csokit mesél,
ami jómadarunk,
gyomrába csak befér.
December kettő,
a teám megfő,
szegfűszeg, fahéj,
gyömbér és ánizs,
egy bögre karácsony,
megiszom máris!
December egy
megérkezett,
eleje a télnek,
szúrós szélben,
szépen szóló,
jégcsapzenének.
Csizmát húz a December,
tollas nagykabátot,
négy hétig járja az utcát,
s meséli mit lát ott,
hit, remény és öröm
szeretet és béke,
jut-e vajon minden házba,
ahova elférne?
Unod már a szürkeséget?
felvidítlak gyorsan téged,
hozok olyan felhőt ide,
minek porcukor a szive,
jól kirázzuk,
s hova ér,
minden csupa hófehér!
Unod már a esőnapot?
felvidítlak, hogyha hagyod,
hozok tükröt, hatalmasat,
lefedjük vele a tavat,
csillog mint egy
pocsolya,
jól viszi a korcsolya.
Unod már a négy faladat?
felvidítlak, hagyd magadat,
hozok mosolyt pirulást,
úgy hívják, hogy Mikulás,
jön szarvasos
kocsival,
jól megrakva csokival.
Itt van már a december, nincs levél az ágon,
napok óta, nagy örömmel, a Mikulást várom.
Hozz anyának nevetést és egy pár szép cipőt,
apának hogy velünk legyen egy zsák szabadidőt,
nagyinak jobb lábakat, amik sosem fájnak,
nagypapának éles szemet, ami mindent láthat,
tudom, hogy ez sok dolog, mást már nem is kérek,
csak azt még, hogy siess hozzánk, nagyon várunk Téged!
