Ma egy különös helyről mesélek neked. A nyári alkonyok kertjéről.  Ez egy olyan hely, ahova mindenki csak egyszer mehet el. Mindegy, hogy gazdag vagy szegény, fiú vagy lány, szőke vagy barna, okos vagy buta, szép vagy csúnya, ide egyszer, csakis egyszer mehet el. 

Sokan azt mondják, ez a legcsodálatosabb hely a világon. Sajnos a legtöbben mégis hamar elfelejtik, hogy milyen volt belülről. Én azonban emlékszem és mesélek neked róla, mert neked korábban kellett eljönnöd onnan, s félek, a te emlékeid nem lesznek olyan erősek és szépek, mint az enyémek.

 Ezen a helyen, mindig kellemes homály van. Olyan, mintha mindig épp alkonyodna egy meleg, nyári nap végén. Nem bántja a szemedet a fény,  gyönyörködhetsz a kert szépségében, vagy csak félig behunyt szemmel ringatózhatsz, és élvezheted, hogy ott lehetsz.

Langyos meleg vesz körül. A bőrödet simogatja az ölelő csend. Minden puha, barátságos és olyan kényelmes, mintha csak neked készült volna. Úgy érzed minden érted van, hogy jól érezd magad.

Nyugalom van. Senki nem jöhet be, míg ott vagy.  Biztonságban érzed magad, még akkor is, ha néha furcsa, nyugtalanító neszek szűrődnek be a kertbe. Nem félsz, hiszen van egy állandó, ismerős hang, ami mindig elkergeti a rossz érzéseid.

- Itt vagyok veled, itt vagyok veled…

Ezt suttogja ritmusosan, reggel és este, éjjel és nappal. Erre a hangra alszol el, és erre ébredsz. Szereted. Néha más, kellemes hangokat is hallasz, éneket, nevetést. S ahogy telik az idő, egyre többet szólít egy láthatatlan ismerős a neveden. Kedvesen, dallamosan beszél hozzád, tudod, hogy ismered, pedig még sosem láttad.

A kertben sosem vagy éhes. Válogatott finomságok teremnek előtted varázsszóra, kérned sem kell, ehetsz, ihatsz, amennyi jól esik.

S aludni is bármikor lehet, ahogy játszani, hancúrozni. Nem vagy magányos, hiszen mindig kéznél van egy puha zsinór, amit jól esik megölelni, s mókázni is remekül lehet vele.

A kertben a legtöbben 40 hetet tölthetnek. Ez idő alatt az emberpalántából óriás lesz. Az óriás nagy kihívás vár. Egy viharos éjszakán útra kel s egy hosszú, szűk barlangon át kiverekszi magát a napvilágra.

Néhány palántának, mint neked is, valamiért korábban jön el a vihar. Mivel nem vagytok még óriások, nagyon elfáradtok a barlangon át vezető út során. A napfényt is nehezebben szokjátok meg, ahogy a hideg, csípős levegőt.

De nem kell félned, hamarosan te is óriás leszel! Nem kell félned semmitől, mert én itt vagyok veled!

Designed by Freepik

Fán lakik, nem madár

Könnyen röppen ágról, ágra,

fészket rak mégsem madárka,

dalol neki tollas kórus,

makkot ebédel a mókus.

Téli mókus etető

Pottyan a bükkmakk,

a mogyoró,

itt van a tél,

majd hullik a hó,

mókusuraknak,

jó a sora,

tömve a kamra,

lesz vacsora!

Designed by Freepik

Süntakaró

Kinek van a legszebb paplana a télre?

színes, illatozó, gyümölcsfalevélke,

ha jeges szelek fújnak,

alá mind elbújnak,

míg nem zenél a tücsök,

alszanak a sünök.

Sünlakoma

Tüskemalac,

hova szaladsz?

Vár talán a vacsora,

eső után,

friss  giliszta,

ez lesz ám a lakoma!

Vagy talán a csigabiga,

van ma fent az étlapon?

szedd a lábad,

jó étvágyat,

kedves tüskemalacom!

Sünlakás

Jön a hideg, jön a tél,

sünicsalád mendegél,

levélkupac, farakás,

az lesz ám a jó lakás,

benne moha párna,

szép a süni álma.

Designed by Freepik

Akác

Májusban a méhek mohón fehér fürtjén függenek,

kiknek kályhája van otthon, a fájával fűtenek

ha felmászol az ágára, eltépi a gatyád,

messziről jött, de otthon van, nálunk már az akác.

Bükk

Azt mondta a nagyapám, a dédapám, s az ük,

bikkmakkot terem az erdőn, a sok szürke bükk.

Éger

Patak partokon lesi, hogy csúszol a jégen,

kerek leveleit, szél fújja az égen.

kályhában nem ég el,

ez a fa az éger.

Fenyő

Magas hegyek tetején,

sűrű, sötét rengeteg,

örökké zöld ágaival,

illatosan lengedez,

benne minden tűlevelű,

reméli, ha felnő,

csillaggyöngysort visel télen,

karácsonyi fenyő.

Fűz

Ha nem csillannak tótükörben, napsugárból tüzek,

sárgán lógatják a lombjuk, s búsulnak a füzek.

Gesztenye

Van amelyik szelíd,

van amelyik vad,

zöld sündisznót terem,

a levele nagy,

összel, hogyha fúj a szél,

zörgő avarba ejti le

halkan koppan, s elgurul,

barna labda, gesztenye.

,

Juhar

Levele mint a kezed,

árnyékkal nem fukar,

ha parkban jársz,

rádköszön majd,

biztosan egy juhar.

 Nyár

Puha pamut pamacsait,

a szél összegyűjti,

ősszel arany leveleit,

szívesen elküldi,

viháncol vele a villám,

felhők között állna,

karcsú törzse toronymagas,

égig ér a nyárfa.

Nyír

Divat lett a fehér,

Ez a legjobb hír ma,

büszkén hordja koronáját,

s kabátját a nyírfa.

Platán

Utak felett

alagutak,

fontoskodó,

büszke urak,

kabátjuk rongyos,

koronájuk lombos,

ha jársz majd Tatán,

ott is van platán.

Tölgy

Nagy csoportban pletykálkodó,

makkalapos hölgyek,

frizurájuk fodros-bodros,

tudod, ők a tölgyek.

Designed by Macrovector

Örülök a télnek,

örülök a nyárnak,

friss tavaszi szélnek,

őszi lombhullásnak,

hogyan lehetsz bárhol,

és bármikor boldog?

ha a napsugarad,

a szívedben hordod!

A verset Bódi Kati varázsrajza ihlette.

Ha copfos,

ha bodros,

ha szőke,

ha barna,

ha cserfes,

ha csendes,

ha szürke,

ha tarka,

ha cicás,

ha pónis,

ha tornás,

ha focis,

ha tütüs,

ha farmeres,

bárhogy IMÁDOM,

az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!

Didereg a dió,

dudorász a dér,

dunna alatt de jó,

ha dermed a tél. 

Mindjárt itt a szeptember,

anya mondja, mennem kell,

várnak rám a gyerekek,

játék, mese, szeretet,

s ha elkezdek félni,

majd az óvó néni,

megölel.

Ha eljön a délután,

anya ott fog várni rám,

csoportszoba ajtóban,

mosolyog majd, no jól van,

hiányoztál nagyon,

én meg ugye hagyom,

öleljen.

Designed by Freepik

Mondják, hogy az augusztusi éjszakák a legszebbek. Szerintem is mesések. A levegő olyan langyos és simogató, mint egy puha, pamut pléd.  Friss fafüst, és a piruló pecsenye illata keveredik, a forróságtól felszabaduló föld, harmatszagú leheletével.

Miközben a jéghideg, dinnyeszelet leve patakzik végig az arcomon, élvezet hallgatni a tücskök bandáit. Olyan átéléssel játszák hajnalig a téli vackukban írt slágereiket, hogy bármelyik nagy zenekar példát vehetne róluk a Szigeten.

És akkor még a látványról nem is beszéltünk.

Ha az ember végre kikerül a városban tobzódó utcai lámpák fényköréből – ne adj Isten egy  világ végi kis faluban egy mező szélére - a szeme boldog megkönnyebbüléssel öleli magához ez elé táruló végtelent.

Az ég zaccfekete ponyváján millió csillag pislog, némelyik álmosan, némelyik huncutkásan, némelyik meg csak úgy, mert épp ezen a féltekénken van halaszthatatlan dolga.

Persze most azt kérded - megjegyzem jogosan - miben mások az augusztusi éjszakák a korábbi nyári éjszakáknál? Mert ott van például a június, amikor még úgy örülünk a nyárnak, mint egy régóta várt, értékes ajándéknak. Vagy a július, amikor még annyi van hátra a szünetből, hogy senkinek sem fáj a feje amiatt, hogy egyszer csak véget ér.

Pedig a válasz egyszerű: a nagytakarítás miatt.

Nagytakarítás?

Micsoda vicc ez?!

Ki látott már olyan nagytakarítást, ami szép, pláne olyat, amit este csinálnak?

Én.

És te is fogsz, ha egyszer szánsz rá egy kis időd, kiülsz a zaccfekete égbolt alá, valahol egy világvégi kis faluban, ne adj Isten, a mező szélére.

Én is ott láttam először ilyet. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez nagytakarítás.

Édesapám mesélte, hogy minden augusztusban, Anyaisten felveszi a halkan csoszogós, oroszlán mintás mamuszát, felköti a fejére a fiastyúk pettyes kendőt, derekára meg a tejútfehérre mosott kötényt, és nekiáll leseperni a csillagokat az égről.

Persze nem mindet. Csak azokat, amik elromlottak. Amik szépen ragyognak, mint a Göncöl szekér vagy a Kismedve csillagai, azokat csak óvatosan leporolja, kifényesítgeti, hogy még szebbek legyenek.  Ezután megy tovább, hogy megkeresse a hibásakat.

Persze a hibásak között is vannak olyanok, amiket még meg lehet bütykölni. Ezeket összeszedegeti egy nagy, spirálgalaxis mintás reklámszatyorba, és elviszi a Mennyei Műhelybe javítani. Jó szórakozás Atyaistennek vasárnaponként, mikor épp pihen.

S hogy mit csinál a többivel? Azokkal, amik már csúnyán kicsorbultak, eltörtek, örökre kiégett bennük az izzó? Üstökössörtéjű partvisával gondosan belesöprögeti őket egy fekete lyukba, ahol pillanatok alatt finom csillagpor lesz a hulladék csillagokból. A port összegyűjti egy fényzáró, kozmikus zsákba, és felteszi a műhely egyik polcára. Így Atyaistennek mindig van miből világokat teremteni, ha épp kedve támad hozzá.

Hát ezt látod, mikor augusztusban a csillaghullást nézed.

Ugye mondtam?

Meseszép!

Illusztráció: Bódi Kati

 Arany gyöngyből csemege,

cukrozta nap melege,

öntözte sok felhő,

ha majd egyszer felnő,

mély fazékba ugorjon,

roppanósra puhuljon,

csacsogó csócsálók csőrén,

a hasukba guruljon.