Jégvirág nyílik az ablak praclifoltos üvegén,

Na, gyere csak kis barátom, sétálunk egyet, Te meg Én,

Meglessük, hogy zimankóban is szép-e kint a vidék,

A kapucni rejtekéből számolgatunk hópihét,

Hízott-e a karcsú jégcsap tegnap óta eleget,

Beöltözünk, mert napocska télen nem hoz meleget,

Itt a vastag overálod, egyujjas kesztyű, sapka,

Hótaposó meleg csizma, s nagyi sál a nyakba,

Meglátod, hogy remek móka lesz majd nekünk ez a nap,

Drágaságom, mond azt kérlek, nem tőled jön ez a szag,

Anya van itt neked most egy finom meleg meglepi,

A pelenkám, friss kakával lett azt hiszem épp teli.

E percben szentül megfogadom,

Hogy anyát  néha majd békén hagyom,

Mikor pisilni oson majd lábujjhegyen,

Vagy dél körül, végre, hogy ő is egyen,

A kabátot felveszem második szóra,

Nem ordítok rá a kisebb tesómra,

Ha fakocka torony omlik vagy reccsen,

Naponta tíz percet eltöltök csendben,

Ebédkor jó ízűn kanalazok,

Ha anya új cipőt vesz, majd én falazok,

Nem fetrengek semelyik bolt közepén,

Nem festek a kanapé új szövetén,

Se csokimintát, se langyos tej tócsát,

Havonta megeszem tényleg a sóskát,

A sarat többnyire a kertben hagyom,

Nem nyomorgatom a macskát se idén agyon,

A fürdőből nem csinálok, ígérem mocsarat,

Megtalálom olykor a szennyes kosarat,

S este nyolckor már álmosan várom,

Hogy anya fürgén a pizsamámba rázzon,

S csendesen alszom míg a nap felkel,

Hogy anya is ragyogjon, ne csak a reggel.

Ma este csillogó fényeket rajzol ablakunkra a karácsony,

Illatos melegben vidáman hintázik mézeskalács a faágon,

Kacagva táncoló, izgatott perceknek csodás füzére ez a napunk,

S a legnagyobb ajándék, hogy a fa körül ma mindannyian, együtt vagyunk.

Duci, szürke fellegek,

Kelljetek most szárnyra,

Sok-sok huncut kisgyerek,

A havazást várja!

Hulljon puha hópihe,

Szomorú, téli tájra,

Legyen, ünnepi fehér,

Karácsony napjára.

Úgy várunk rád béke,

Köszönts be végre,

Három gyertyával,

Lépj a sötétbe,

Találjon megnyugvást,

Minden űzött lélek,

Gyere el közénk ma,

Mindőnkhöz, kérlek!

Oh,

Kedves Fenyő!

Oly boldog vagyok,

Hogy ma este nálunk is,

Karácsonyfa ragyog,

Hogy zöldellő, illatos ágaid alatt,

Sok-sok szép, várva várt ajándék akad,

Csillogó ünneplőd bámulom csak egyre,

S körbetáncollak ígérem, minden nap, nevetve,

Hálás vagyok neked, hogy boldoggá teszed,

Az ünnepemet!

Tanítsd gyermeked a jóra,

A szépen kimondott magyar szóra,

Hogy a köszönöm jó, s nem szégyen a kérem,

Hogy a szeretet több lesz, ha nagy adagban mérem,

Hogy meglátni a gyengét s kezet nyújtani,

Olyan, mint adventkor gyertyát gyújtani,

Meleget hoz szívedbe a segítő szándék,

S ha cserébe semmit, de semmit se várnék,

Csak adnék és nevetnék úgy mint a gyerek,

Akinek ez a föld még tiszta és kerek,

Őrizd meg benne a lelket,

Hogy mindannyiunknak,

Szülessen,

Egy jobb és szebb világ!

Várom, hogy jöjjön a karácsony reggel,

Ilyenkor, mikor édesapa felkel,

Nem rohan a fürdőbe, pizsamában marad,

Ha akarom, nyakba vesz és körbe-körbe szalad,

A nappaliban velem.

A karácsonyt ezért is nagyon szeretem.

Mert ilyenkor mindent együtt csinálunk,

Süteményt sütünk és fát farigcsálunk,

Este, ha a fenyő fénye betölti a szobát,

Megtaláljuk alatta a régen vágyott csodát,

Anya és apa mosolyog,

Ez a világon a legeslegjobb dolog,

Hogy végre nem rohan senki semerre,

Együtt vagyunk boldogan nevetve, ünnepelve,

Nem ordít a TV, csak a gyertyafény az asztalon,

Világít ránk, és én nagyon nagyon,

Boldog vagyok így!

A remény egy kincs, jól vigyázz rá,

Zárd lelked mélyére, hogy ne veszítsd el soha,

S ha életed beragyogja kedves, meleg fénye,

Kinyílik minden ajtó, s megtörténik a csoda.