Mézeskalács házikókban, mézeskalács gyerekek,

a háztetőt beborítják színes drazsé cserepek

porcukorhó hull az égből, fahéj illatú a szél,

a fenyőket cukormázzal díszitgeti fel a tél.  

Kell a búzának a föld,

karácsonyra hogyha zöld,

Luca hozza a bőséget,

gazdagságot, egészséget,

És ha Ádám elég bátor,

székre pattan boszit számol,

útján mákot fúj a szél,

hogyha szalad hazaér.

Designed by Freepik

December hét,

a dérbe lép,

ropogós reggel,

didergő dél,

dermesztő délután,

vacog a Tél.

Egy nap a Mikulás,

a csoki raktárt járva,

belebotlott, egy jó ízűn,

habzsoló madárba,

szegény nagy szakállú,

nem hitt a szemének,

a madár mindenből,

jócskán csemegézett

alig maradt néhány,

félig csócsált tábla,

rá is morran szegény,

jóllakott madárra,

na, és mondd, most mi lesz,

hogy elfogyott minden?

a csokoládé volt,

a legnagyobb kincsem!

kerek, kocka, lyukas,

töltött, ét és fehér,

amit műveltél az egy

botránnyal felér,

mit viszek el, most mondd,

a sok kisgyereknek,

akik várják este,

majd csokit ehetnek?

Búsult ám a madár,

hogyne búsult volna,

a csoki mindene,

ő nem tehet róla,

kerek, kocka, lyukas,

töltött ét és fehér,

befalni azonnal,

egy hasfájást megér,

de könnyeket, az nem!

ha gyerekek sírják,

azt a jó szívűek,

bizony el nem bírják,

s bár falánk madár volt,

de a szíve remek,

töprengett is rögtön,

mit kap a sok gyerek,

menjünk el a boltba,

itt van nem is távol,

csokit szerencsére,

vehetünk mi bárhol,

segítek elhozni,

nem lesz hiba ebben,

a Mikulás bólint,

igen, ez így rendben,

de van egy kis bökkenő,

rövid idő alatt,

nem tud ennyit leszaladni,

a szánhúzó csapat,

elmenni, megvenni,

csomagolni gyorsan,

nincsen elég időnk,

madár mondja: jól van,

van egy új ötletem,

manókkal menj boltba,

a többit csak bízd rám,

én majd teszek róla,

hogy a szarvascsapat,

olyan gyorsan szálljon,

körbeérjen egy éj alatt,

az egész világon.

És a torkos madár,

állta is a szavát,

megtanította Mikulás,

teljes szarvas hadát,

hogyan szálljanak fenn,

az égbolton könnyen,

ahogyan a madár,

bárhová elröppen.

S mikor a Mikulás,

meglátta a csodát,

hálából elvitte,

torkos jómadarát,

egy bajuszos úrnak,

ki annyi csokit mesél,

ami jómadarunk,

gyomrába csak befér.

December kettő,

a teám megfő,

szegfűszeg, fahéj,

gyömbér és ánizs,

egy bögre karácsony,

megiszom máris!

December egy

megérkezett,

eleje a télnek,

szúrós szélben,

szépen szóló,

jégcsapzenének.

Csizmát húz a December,

tollas nagykabátot,

négy hétig járja az utcát,

s meséli mit lát ott,

hit, remény és öröm

szeretet és béke,

jut-e vajon minden házba,

ahova elférne?

Designed by Freepik

Unod már a szürkeséget?

felvidítlak gyorsan téged,

hozok olyan felhőt ide,

minek porcukor a szive,

jól kirázzuk,

s hova ér,

minden csupa hófehér!

Unod már a esőnapot?

felvidítlak, hogyha hagyod,

hozok tükröt, hatalmasat,

lefedjük vele a tavat,

csillog mint egy

pocsolya,

jól viszi a korcsolya.

Unod már a négy faladat?

felvidítlak, hagyd magadat,

hozok mosolyt pirulást,

úgy hívják, hogy Mikulás,

jön szarvasos

kocsival,

jól megrakva csokival.

Itt van már a december, nincs levél az ágon,

napok óta, nagy örömmel, a Mikulást várom.

Hozz anyának  nevetést és egy pár szép cipőt,

apának hogy velünk legyen egy zsák szabadidőt,

nagyinak jobb lábakat, amik sosem fájnak,

nagypapának éles szemet, ami mindent láthat,

tudom, hogy ez sok dolog, mást már nem is kérek,

csak azt még, hogy siess hozzánk, nagyon várunk Téged!

Designed by Javi_indy

Ma egy különös helyről mesélek neked. A nyári alkonyok kertjéről.  Ez egy olyan hely, ahova mindenki csak egyszer mehet el. Mindegy, hogy gazdag vagy szegény, fiú vagy lány, szőke vagy barna, okos vagy buta, szép vagy csúnya, ide egyszer, csakis egyszer mehet el. 

Sokan azt mondják, ez a legcsodálatosabb hely a világon. Sajnos a legtöbben mégis hamar elfelejtik, hogy milyen volt belülről. Én azonban emlékszem és mesélek neked róla, mert neked korábban kellett eljönnöd onnan, s félek, a te emlékeid nem lesznek olyan erősek és szépek, mint az enyémek.

 Ezen a helyen, mindig kellemes homály van. Olyan, mintha mindig épp alkonyodna egy meleg, nyári nap végén. Nem bántja a szemedet a fény,  gyönyörködhetsz a kert szépségében, vagy csak félig behunyt szemmel ringatózhatsz, és élvezheted, hogy ott lehetsz.

Langyos meleg vesz körül. A bőrödet simogatja az ölelő csend. Minden puha, barátságos és olyan kényelmes, mintha csak neked készült volna. Úgy érzed minden érted van, hogy jól érezd magad.

Nyugalom van. Senki nem jöhet be, míg ott vagy.  Biztonságban érzed magad, még akkor is, ha néha furcsa, nyugtalanító neszek szűrődnek be a kertbe. Nem félsz, hiszen van egy állandó, ismerős hang, ami mindig elkergeti a rossz érzéseid.

- Itt vagyok veled, itt vagyok veled…

Ezt suttogja ritmusosan, reggel és este, éjjel és nappal. Erre a hangra alszol el, és erre ébredsz. Szereted. Néha más, kellemes hangokat is hallasz, éneket, nevetést. S ahogy telik az idő, egyre többet szólít egy láthatatlan ismerős a neveden. Kedvesen, dallamosan beszél hozzád, tudod, hogy ismered, pedig még sosem láttad.

A kertben sosem vagy éhes. Válogatott finomságok teremnek előtted varázsszóra, kérned sem kell, ehetsz, ihatsz, amennyi jól esik.

S aludni is bármikor lehet, ahogy játszani, hancúrozni. Nem vagy magányos, hiszen mindig kéznél van egy puha zsinór, amit jól esik megölelni, s mókázni is remekül lehet vele.

A kertben a legtöbben 40 hetet tölthetnek. Ez idő alatt az emberpalántából óriás lesz. Az óriás nagy kihívás vár. Egy viharos éjszakán útra kel s egy hosszú, szűk barlangon át kiverekszi magát a napvilágra.

Néhány palántának, mint neked is, valamiért korábban jön el a vihar. Mivel nem vagytok még óriások, nagyon elfáradtok a barlangon át vezető út során. A napfényt is nehezebben szokjátok meg, ahogy a hideg, csípős levegőt.

De nem kell félned, hamarosan te is óriás leszel! Nem kell félned semmitől, mert én itt vagyok veled!

Designed by Freepik