Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya, igaziból nem is szárny az, köppenykabátka, csodaerejének nem pálca a háza, fejében és szívében van varázstudománya. Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket nem félek, mert tudom,  ez a tündér szeret, odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó…

Grimaszol a pimasz, Meggyet evett, igaz, Savanyú, de nagyon, Legközelebb hagyom, Hogy a rigók egyék, Akik szeretik, vegyék, Félre lettem vezetve, Azt hittem, hogy cseresznye.

Ha a nap gyümölcs volna, sárgabarack lenne, Vidáman költözne be a lekvárüvegekbe, Hogy mikor a hideg télben rövidek a nappalok, Legyen, ami a sötétben is nevetve rád ragyog.

Újabb forró nyári nap köszöntött az avarfalvi  kertre. - Szomjas vagyok! - panaszkodott Tátika. - Elhiszem kicsim, tényleg borzasztó meleg van - próbált árnyékot borítani a kert legkissebb lakójára Alma. Sajnos nem volt elég terebélyes ahhoz, hogy a virágoskertig is elérjen, így csak szóban…

Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a  nyaralásukat is együtt töltik majd. - A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és patakot…

Volt egyszer egy nagy tó: Balaton, hullámzott az édesszájú halakon, s nyaranta még emberek, áztak benne heteket, ringatóztak sok-sok színes matarcon. 

Mirceg morcog a málna, szúrós kedve van máma, jöhetne már egy medve, aki mindent leszedne, miért teremjek édeset, ha nem vagytok éhesek, jövünk ne félj, megesszük, ha megérett, szeretjük!

Apa megy, s mi vele megyünk persze, az a külföld nincs is olyan messze, sugár hajtja a repülőt, húzza is a csíkot, hogyha szép lesz, íméll helyett, képeslapot írok!  

Dzsungelen túl is hordható talán színes kabát, fütyülte a tengelic, s megmutatta magát, dobjuk fel a barnát, szürkét, néhány élénk színnel, madáretető-klub tagság, azt hitte, hogy viccel,   A magevő röpszakosztály tudjuk, igen gyáva, hogy rejtőzik el ezután, ha a szárnya sárga? a pepitát…

Húvéti készülődéshez írtnam olyan verspárokat, ahol nem csak a fiúknak, de a lányoknak is jut megtanulható, kedves szöveg:   Hagyományos: Fiú Szeretem a virágot, mint a szorgos méhek, eljöttem, hogy friss záporral öntözzelek téged, locsolómban nem víz van ám, hanem finom illatok, belőle egy…