Mi történt az idővel, kérdezgeti nagymama, olyan, mintha tegnap lettem volna még csak kisbaba, pöttöm poronty, rúgkapáló, gügyörésző bébi, aki folyton tejet akar s nem a plafont nézni, anya szerint két pillanat s totyogtam is bölcsibe, bekukkantottam az ajtón: kell egy éves bölcs…

Kinyitja kék szemét az ég,te habos kakaót iszol,bátran a fedélzetre lép, az űrbe szállhat ma Tibor. Kilenc Sólyom szárnyán repül,a Sárkány Legénysége négy,útjukra Kegyelem vetül,vár rájuk a csillagos ég. Üzen: "Az űr mindenkié,Földünk pedig egyetlen,egynek minden nehéz, soknak nincs lehetetlen."

Hajnalban kel, későn fekszik,nem felejt el soha semmit,segít, hogyha hibázom,s ha kisujjból kirázom,megdicsér majd kedvesem,őt én nagyon szeretem,s el addig nem feledem,amíg élek!

A pipacsok s kamillák,már belakták a rétet,az első fagyitól idén, a nyelvem is kék lett,szúnyogból, azt hiszem máris, sok millió született,minden kész, hogy megnyithassuk, azt a nyári szünetet!

Van nekem egy nagyapám, nem csoszogós bácsi,elgurul a pöttyös labdám,nem kiált, hogy ácsi,fut utána, fürgén, fitten,úgy nevez hogy: kicsi kincsem,s bár fára mászni nem szokott,ismeri a tiktokot,s megtartja a titkokat,hogyha kérem.

Én vagyok a világ legszerencsésebb unokája,mert az enyém a föld kerek legszuperebb nagypapája,aki tudja, mire jó a popszegecs,aki minden kóbor küllőt helyre tesz,akinek mindig van töltött eleme,akinek, ha veszít, még sincs elege,akivel jó kifogni egy icipici snecit,akivel nem zavar, hogyha sáros…

Megcsörren a vekker, medvemama felkel, kicammogva látja, szürke felhő várja, jól kinyújtja magát, elő seprű, lapát, készülődni kéne, közel a tél vége!

Túra, mihez nem kell bakancs, egy perce is művel, boldog, aki rajta járva, kíváncsian nő fel, színes szavak, fürge fények, dús dallamok között, barangolva felfedezi, hogy végtelen s örök.

Tudod, mi a legjobb gyógyszer, makacs mélabúra, hogyha lábad gyakran teszed, erdős sétaútra, mellé ajánlott beszedni, ölelésből hatot, mi legjobb hatást úgy fejti ki, ha vissza is adod.  

Mondjátok csak meg nekem, óriás szürke fellegek, hol vannak a pihe-puha, tejfehér hóemberek?                          Merre járnak, hova fújta, őket az északi szél, leszállnak-e közénk amíg, kitart az idei tél.