Elutazott a Nyár Tündér, megérkezik Ősz Anyó, Batyujában színes, szagos, zörgő levéltakaró, Kiteríti mind a kertre, az utcára, a mezőre, Kacsaringós folyópartra, s a sok sűrű erdőre. Lerázza a diófát, a mogyorót, a makkot, Szőlőt érlel s a potyogó körte után…

Egyszer volt, hol nem volt, fent a magas égen, Sétált két kis felhőtestvér óvatosan, szépen, A nagyobbik, sötétebbik neve az volt Dezső, A kisebbik, szürkét meg úgy hívták, hogy Jenő. Nézelődtek, kukucskáltak, lesték lent a világot, Mit szaladgál a sok ember, ilyet meg…

Keresztúron innen, de Kispesten már túl, ahol a László Templom a magas égbe nyúl, vot egyszer egy város, Kőbánya a neve, s e szép Kőbányán volt, az Óhegy Parknak helye. Zöldellő rétek és lankás domboldalak, zümmögő bogárkák és éneklő madarak. Igazi zöld sziget a város…

A nagyvárosi gyerekeknek valahogy mindig nehezebb volt az élete, mint azoknak, akik a falukban laknak. Lehet, hogy a városban több a játszótér és lehet minden nap fagylatot enni, de a városok szürkék, nagy betonkockák bennük a házak és vannak olyan szegény gyerekek, akik hosszú…